Néha valami olyan simán megy, más dolgok meg egy-két bukkanóval, kerülővel oldódnak meg.

Itt van például a hűtőm. Kedvező áron sikerült megrendelten, másnap már az albérletben kerülgettem. Kipróbáltam, működött. A költöztető cég simán átszállította a többi holmim között ezt is.

Beüzemelés előtt a nagyobbik átszerelte a sarokpántokat (vagy miket) a hűtő másik oldalára, hogy bal irányba nyíljon. Na, itt kezdődtek a gondok. Ugye a rések a szigetelésnél. A szervizes csak jövő kedden akart kijönni. Mire a nagyobbikkal (kivel mással?) lebeszéltem, hogy ide jön kedden a szakit beengedni, addigra a szaki tudott tegnapra időt szorítani, hogy megnézze, mi a probléma.

Megnézte, hümmögött egyet, majd szedte lefele a felső, majd az alsó ajtóról a szigetelést. Én kikerekedett szemekkel rémülten kérdeztem, hogy ez most mi. Ő hót nyugalommal magyarázta, hogy a szigetelés megszokta, hogy eddig jobbra nyílott az ajtó, ezért ehhez idomult. Megfordítja a keretben, és szerinte megoldódik a rés-probléma. Természetesen neki lett igaza. Én meg rácsodálkoztam arra, hogy a szigetelést így simán ki lehet szedni az ajtóból. No, én nem fogom, ha nem muszáj…

Szóval, a hűtő működik, aránylag csendes, és végre belepakolhattam a kajáimat.

Ezen történet után autóba ültünk a nagyobbikkal, és az Árkád felé vettük az irányt. 5-10 perc sem telt el, mikor a főúton elzúgott mellettünk egy nagy billentő teherautó a hatalmas kerekeivel, és egy nagyobb kavicsot vert fel az autóm szélvédőjére pont a gyerek elé (anyós ülés). Mivel tudtam, hogy ezek az üvegek nem törnek csak úgy be, inkább csak behálósodik, nem féltem attól, hogy a gyerekemnek baja lehetett volna. Viszont rögtön az jutott eszembe, hogy na, még egy megoldandó feladat. A többi közé, ami még van. Amíg én azon vagyok, hogy a lista feladatait pipáljam kifelé, és rövidítsem sort, az sors azon van, hogy újabbakat tegyen fel erre a listára. Ki nyer vajon?

Mondjuk, ma reggel azon is elgondolkoztam, vajon mi baja lehet velem az autómnak. Először a jobb hátsó lámpa izzója adta meg magát, aztán a rosszul beforgatott izzó miatt a féklámpával mentem szerelőhöz. Aztán a jobb első lámpa izzóját cseréltettem. Közben levált a mobiltartó az üvegről, és nem akar visszaragadni. Míg ezek piciny apróságok, de megoldandók, addig jött a macerásabb és drágább feladat: szélvédő. Muszáj vele valamit csinálni, mert ez az ütődés sajnos picike mélyedéssel is járt. Hát, szurkolok, hogy egy darabig ne essen az eső és jegesedjen az üvegre. Talán januárig kibírja.

Ami jó (legalábbis eddig még jónak tűnik), ma megérkezik a gardrób szekrényem. Erősen bízom abban, hogy egymagam össze tudom szerelni. No, nem a műszaki érzékemet vonom kétségbe, inkább az erőnlétemen múlhat a dolog.

Ja, és már kezdem elhinni azt az összeget, amit a költöztető cég kifizettetett velem kedden. A jysk és az ikea kiszállítási árait megtudva és szintén fizetve, az az összeg kezd reálissá válni.

A mai programom a terveim szerint a szekrényemre várás mellett a konyha és a fürdőszoba doboztalanítása.

És már várom azt a pillanatot, mikor végre felporszívózhatok és felmoshatok az egész lakásban. Ezzel eddig nem fárasztottam magamat, mert minek. Úgy is kezdhetném elölről.