Szóval, a tegnapi nap nekem úgy kezdődött, hogy már éjféltől ébren voltam, ahogy az előző írásomban is említettem.

Ez nem okozott semmi problémát. A költözés adrenalinja és némi nullás kóla koffeinje az esetleges álmosságot kompenzálták.

A költöztető cég időben megjelent. Ott jött a nap első gyomrosa, hogy megmondta a főnök, mennyi az annyi. Csupán csak a háromszorosába került a hurcolkodás, mint én gondoltam. És az kb. annyi volt, mint a vidékről ide való költözés cipekedős fiúk nélkül. Most vagy átvágtak vagy nem tudom….

Látta a csávó rajtam, meg hát mondtam is, hogy ez az összeg kissé meglepett, így utána segített megjavítani az egyik szekrényt, serényen befóliáztak mindent is (bár lehet, hogy egyébként is így szolgáltattak volna). Tény, hogy már délben egyedül ácsorogtam a dobozok és zsákok között az új otthonunkban.

A következő gyomros ott érkezett, hogy lelkesen be akartam kötni a mosógépemet, aztán jól rájöttem, szakember kell ehhez is. Ma délre le is beszéltem. 16 ezerért le fog folyni a víz a lefolyócsőbe.

A harmadik gyomros ma reggel ért, mikor felfedeztem, hogy az új hűtő ajtajai nem zárnak jól. Tegnap délután még átcserélte a nyitás oldalát a nagyobbik nekem a kérésemre, és vagy ezért, vagy eredetileg is hézagok maradnak a záródáskor. Egész éjjel ment a hűtő, és azt hittem, ez így természetes nála. Hát, megvan az oka a folyamatos hűtésnek…. Hívhatom a szervizt…

Sűrű napom lesz ma is, meg holnap is, meg …

És még venni kellene egy szekrényt az Ikeában, hogy tudjam elpakolni a cuccokat. És megérkezhetne a szekrényem a jyskből, hogy tudjam elpakolni a cuccaimat.

Ezt a két (mondhatni három) költözést pár év alatt csak kiheverem.