Ma már nem festettem. A nagyobbik elszöszmötölt a szobájában levéve ezt a terhet rólam.

Nekem maradt a takarítás. A körülményesen feljuttatott fürdőszobaszekrény összerakására is volt segítségem.

A festést befejezvén – úgy 4 óra tájban – a nagyobbik megette a rendelt ebédje maradékát, én még összepakoltam, mit viszek vissza az albérletbe, illetve le a szemétbe, majd átöltöztünk, és indultunk az autóval vasútállomásra, ahol kiszált a gyerek, én meg autóztam tovább.

Az utam vége felé megálltam egy aldinál holnapra kaját venni.

Benn a bolt közepén rám tört a fáradsággal kevert csüggedség érzése, s legszívesebben bekuporodtam volna egy sarokba, ahol szép, csendesen sírdogáltam volna.

Pedig nincs okom a sírára. A lakást olyan állapotba hoztam hat nap alatt segítséggel és anélkül, hogy lehet bele költözni. (Bár még pakolható szekrények nincsenek…)

Még kemény 4-5 nap vár rám. Aztán, ha a dobozok tetején is, jövő hétvégén szeretnék legalább egy napot pihenni. Meg sem fogok mozdulni. Legfeljebb az evés és az ivás miatt. Na jó, wc-re is kimegyek.