Tudtam, hogy lesz ára annak, hogy egyedül ugrok neki a lakás kifestéséhez. Egy-két falat még tapétázni is terveztem, mert eredetileg is így volt, illetve a golyószórós rész miatt.

Az első nap már 5 órakor végeztem. Az a szoba, a legnagyobb, sima liba volt, ami a fizikai terhelést illeti. Csak még le kellett mennem a közeli festékboltba egy adag festékért, mert a korábban vett mennyiség nem volt elég. De így legalább jutott a konyhára is. Mert oda meg az nem volt elég, amit a konyha-étkező egybenyitott helyiségére szántam, terveztem. (A tapéta részek beiktatása nem zavarja meg a festésbeli színkülönbségeket.)

Szóval, csütörtök este még kellemesen fáradtan feküdtem le aludni, bár be kellett vennem már akkor is egy adag fájdalomcsillapítót, hogy a vállam, tenyerem sajgása ne zavarja az alvásomat. Viszonylag frissen és üdén ébredtem.

A tegnapi, azaz a pénteki nap nagy etap volt. A konyha-étkező és az összekötő tér mennyezetét festettem le, majd jöhettek az oldal falak. Itt kezdtem lassan haladni és fáradni. Kerülgetni a csöveket, a lámpákat, és szépen befesteni a vezetéktakarásokat – ecsettel. Ha már hengerezni tudtam (valamiért a kis méretű hengert nem csípem), az már ajándék volt.

Igyekeztem a bal kezemet is használni, de persze a finomabb, óvatosabb mozgásokra kevésbé képes. Ide meg főleg ilyenek kellettek.

Szóval, délután 5 órát céloztam be, hogy a festést befejezem. Közben tartottam egy nagyjából félórás ebédszünetet a tegnapelőtt rendelt marhapörkölt eltüntetésére. Milyen jó, hogy van erkélyem, és még hideg is van odakinn!

A 17 órát sikerült tartanom. Mire a tapétázás előkészületeit megtettem, már 18 óra volt. Nem volt nehéz a munka. Csak két kisebb falrész volt macerás, de a fáradság ellenére sem baltáztam el a kényesebb, formára vágós részeket.

Még egy telefonhívást is elintéztem (egy befektetési ügynök hívott), miközben tapétaragasztóval mázoltam a falat.

Szóval este háromnegyed 9 is volt, mire az utolsó csíkot feltettem a wc és a fürdőszobaajtó közötti részre (ott is volt tapéta eredetileg).

Ugyan nem lett tökéletes, de magát a tapéta mintát imádom. Már várom, hogy nappali fényben is lássam az összhatást: hogyan illenek a tapéta és a kétféle falfesték (mandulakrém és árvalányhaj) színei egymáshoz. Az utóbbi biztosan passzol a tapétához.

Lezuhanyoztam, lehanyatlottam a “kanapémra”, majd felpolcolt lábakkal az égben még pár mondatot váltottam a messengeren a nagyobbikkal, illetve a volt kolléganőmmel.

Iszonyatosan fáradt voltam fizikailag. Úgy éreztem magamat, mintha ultrát futottam volna, de nem a lábaim voltak kicsinálva ezúttal, hanem a jobb karom és mindkét kezem. A lábaim csak az állás és a létrán való támaszkodás miatt voltak fáradtak.

Ennek megfelelően alakult az éjszakám. A jobb vállam miatt csak hason tudtam aludni, és azt is elsősorban balra fordított fejjel, jobb kar test melletti kinyújtásával. Még lefekvéskor vettem be egy adag fájdalomcsillapítót (mint halottnak a csók!), majd még éjfél tájt is. Hajnalban éreztem azt, hogy na végre, hatott a gyógyszer és a pihenés. De csak bizonyos mértékig. Mert ha úgy fordultam, ahogy a vállamnak nem tetszett, jött az égő, hasogató fájdalom.

Azért az pozitív, hogy függőleges létben nem érzem a problémát. Bár vissza már nem tudtam tenni az előszobafalat a falra, amit tegnap reggel leszedtem….

Ma várhatóan kisebb etapom lesz, köszönhető annak, hogy a nagyobbik vasárnap délelőtt jön, és kifesti a saját szobáját. Így mára csak a kisebbik szobája marad. Ott is van egy szép, kerülgetni való cső…. Ja, meg még kijavítom fehérrel a tegnap színessel összekent részeket.

Vasárnapra nekem a takarítás marad. Hétfőre pedig a pakolás befejezése az albérletben. Kedden költözünk. És persze, ezzel még nem fejeződött be a meló. Még hátra van egy szekrény beszerzése, kettő összerakása, kipakolás, szőnyegtisztítás egy szobában, meg ilyenek. Talán jövő hétvégén egy nap pihenhetek, mielőtt visszamegyek a “bányába” dolgozni.

A JBL Go 2-m előtt meg le a kalappal. Bírta a szuszt minimum 8-9 órán keresztül. És nem ő adta fel, én kapcsoltam ki.