Ugyan ez egy olyan blog, amit nem reklámozok, tudatosan csak egy-két embernek említettem az elmúlt években, így ebből fakadóan minimális az olvasója. Az olvasóm. Tehát, ha mázlim van, kb. egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak.

De még így is, hogy leginkább és elsősorban csak én vagyok az Olvasó(m), megmagyarázok.

Szóval az előző bejegyzéshez még annyit tennék: annyiféle ember van a világban különböző felfogással, hitrendszerrel, meglátással. Valaki az egyik hozzászólásomra (ami ritka szokott lenni, mint a fehér holló) azt írta, hogy az “én mikrovilágomban”. Nem is tudta szerintem, milyen igaza van. Mindenki a saját mikrovilágában él. Még akkor is, ha ezt egy világegyetemnyi nagynak hiszi. Kevés objektivitás szűrődik ebbe bele. Még talán a természeti törvények (fizika, matematika, amit igazán alig lehet szubjektíven nézni, gyakorolni) is egy szűrőn mennek keresztül.

Ha a Föld összes emberét összehasonlítanánk, akkor is igen kicsiny esély van arra, hogy két, egyformán gondolkodó és cselekvő embert találunk.

Egyediek vagyunk. Sokaknak ez félelmetes gondolat, mert az egyediség (ön)tudatosságot jelent. Ez pedig felelősséggel jár. Önmagukért. Ergo egy-egy hibásnak tűnő lépésükért, döntésükért nem hibáztathatnának másokat.

És még ragozhatnám tovább. De nem akarom. Mert hosszú, és mivel jó részt magamnak írnám le, minek.