Nagy káosz van. Az agyakban, a lelkekben. Dühös, mérges, frusztrált és félelemmel teli az emberek jelentős része. Ezt kihasználják a hatalmon levők, illetve akiknek ez hasznára van.

A múlt hétvégén rám kiabált Anyu, hogy megtehetné, hogy nem enged be hozzájuk, amíg be nem oltatom magamat. Célzott ezzel arra, hogy megfertőzhetem őket. Úgy mondta ezt, hogy neki már meg van a harmadik szúrása is, és én maszkban nyomtam végig az oltott gyerekeimmel együtt a látogatást.

Nagy szemekkel meredtem erre a kirohanásra válaszul, majd megszólaltam, de hát tudtommal az oltottak is fertőzhetnek…. Persze, ez mit sem számít.

Mesélem a kollégámnak az esetet, és jött a tipikus reagálás: mert vigyáznom kell a szüleimre, azért kérik számom rajtam, hogy nem vagyok oltott. Ha-hó! Betegen nem megyek oda. Ha megyek, akkor havonta egyszer pár órára – maszkban. És mint tudjuk, az oltottak is fertőznek. Ha a szüleim noszogatnak, akkor azért tegyék, mert féltenek. Az valósabb és elfogadhatóbb indok számomra.

Egyébként már hetek óra hordom a maszkot. Mikor még a legtöbb ember oltottan- oltatlanul járt-kelt kinn és benn maszk nélkül. Nem azért viselem, mert a többi embert védem magamtól, az oltatlantól, hanem magam miatt. Nehogy rám aggassanak valami szir-sz@rt még karácsony előtt. Mert nem érek rá beteg lenni.

Azt kell megérteniük az oltottaknak, hogy akkor is kell majd hordani a maszkot, amikor 100 százalékos lesz az átoltottság. És ezt nem én mondom, hanem azok a virológusok, akik az oltást támogatják.

Az oltás csak attól véd meg, hogy súlyosabb legyen a kimenetele a betegségnek, mint amilyen lenne az oltás nélkül.

Úgyhogy én, a még oltatlan, ha beteg leszek (covixos), akkor nem mást fogok okolni, hanem felelősséggel vállalom a kialakult helyzetet.

És az vesse rám az első követ, aki az oltás mellett az elmúlt 2 évben eddig mindent megtett azért, hogy egészséges legyen: napi szinten mozgott (erősítés, kardió legalább egyenlő arányban, de legalább naponta 1 órát gyalogol); kevés szénhidrátot fogyasztott (nincs finomított lisztből készült, nincs teljes kiőrlésű alibi pékáru, nincs édes gyümölcs, stb.); elfelejtette örökre a hidrogénezett növényi olajok fogyasztását; minőségibb fehérjét evett elegendő mennyiségben, stb; és törekedett arra, hogy a lelki békéjét nap mint nap megtartsa, elérje, a feles stresszeitől, konfliktusaitól megszabaduljon akár segítséggel, akár önerejével.

Tudom, ez napi szintű meló. De megéri. Még az oltás mellett is, ami ugye nem tesz egészségessé, és az egyéb betegségekre szedett gyógyszerek sem (ezt se én találtam ki).

Én sem vagyok tökéletes. De törekszem arra, hogy megtegyem a tőlem telhetőt, legyen szó az étkezésről, a mozgásról vagy a lelki egyensúlyomról. Eddig működik. 49 és fél évesen egészségesnek tudom mondani magamat. A háziorvosom évek óta nem látott (11 éve biztosan nem). Szerintem észre se fogja venni, hogy átjelentkezem egy másikhoz a távolság miatt.

Nem szeretnék elkiabálni semmit, mert jártam már úgy, hogy állítottam magamról valamit, és pár nap, hét múlva bebizonyította az ellenkezőjét az élet.

Szóval, inkább az “első követ” várom.