Ritkán, de van ilyen. Éjjel egy órakor, négy óra alvás után felébredtem, kimentem wc-re, majd jöttek a gondolatok a tanulással kapcsolatosan, és hiába feküdtem vissza várva a szokásos visszaalvást, nem történt meg. Egy ideig még feküdtem, hátha újra elalszok, aztán felültem és meditáltam. Talán utána lecsendesített elmével, testtel jobban fog menni…

Nem. Így maradt az olvasás, aztán egy kis adózás feladatmegoldás. Öt órakor már a biciklit tekertem.

Mivel vacakol a jobb vádlim, újra több tekerést kaptam a hétre. Bár ma hajnalt már kacérkodtam a gondolattal, hogy inkább kimegyek a csendes esőbe egy szűk órát kocogni a sötét utcákon, aztán győzött a józan ész, és inkább görgőztem. Közben megnéztem a TAO-ról egy 30 perces oktatóanyagot, majd jöhettek a maradék időben a youtube-os beszélgetések.

Más.

Van olyan dolog az életemben most, ahol tudom, mit kell csinálnom, és csak erőt kell vennem magamon (mert minden kezdet nehéz, meg egyéként is hajlamos vagyok halogatni), hogy tegyem, amit kell.

Van olyan is, amivel nem tudok mit kezdeni. Talán két ügy is. Egyben biztosan. Legszívesebben hagynám a fenébe, mert … még dühös vagyok, és vannak bennem sérelmek. Nem tudom, hogy változna-e a jövőben valami. Annyi mindent tettem már bele. Leginkább reményt. És nagyon nehezen adok fel bármit is. De hát, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára….

Egyelőre még nincs itt az ideje a dűlőre jutásnak, most más van a sorban elől.