Megvolt tegnap az őszi 5 vizsga közül az első és valószínű az egyetlen online írásbeli vizsga. Modulzáró.

A nap folyamán bármikor el lehetett kezdeni, de 2 és fél óra alatt be kellett fejezni. Nem lehetett letölteni, viszont aki korán kezdte, a többiekkel meg tudta osztani képernyőfotóval a feladatokat cseten. Így is történt. Mi, többiek, akik a messenger mellett tudtunk lenni, dolgozhattunk a feladatokon, segíthettünk a megoldásokban, vagy korrigálhattuk az ő megoldásait.

Szóval, tegnap délután már két vagy három (pontosan nem emlékszem) számításos feladatot is gyorsan lekörmöltem, számoltam. Szinte én is már vizsgáztam. Délután 4-re már agyilag lefáradtam. Úgy félig.

A másik felét a fáradásnak estére tartogattam, mikor már én is neki gyürkőztem.

Az oktató szerint nem volt nehéz a sor. Hát, végül is nem. Csak sok. Meg hogy mindent be kellett szépen gépelni. Pedig én tudok vakon is, tíz ujjal és viszonylag gyorsan. De ugye a számolásos feladatok ilyen tekintetben már mások. Szóval, szorított az idő, még úgy is, hogy voltak már – általam – megoldott, kész feladataim, mikor elkezdtem a vizsgasort.

Nem tudom, hogyan sikerült. Hétvégén kiderül. Az egyik csoporttársam azt írta a közös csetre, hogy addig nem tanul semmit, míg meg nincs az eredmény. Mert ha ez a modulzáró bukta, akkor nem mehetünk a két záróvizsgára sem. Bár attól még a másik két modulzáróra mehetünk….

Szóval, a nap zárásaként csakúgy benéztem a Krétára, és láttam, hogy az adózást oktató tanár már küldött is üzenetet, hogy a hétvégére ezt és azt a feladatot csináljuk meg, és adjuk le neki. Május vége óta nem foglalkoztunk az adózással, és június közepe helyett most lesz október közepén a központi vizsga belőle. Hát, hajrá! Úgyhogy a számvitel helyett – amit pedig kéne tanulni óráról órára – megint mást tanulok (újra): adózást.

Már nem gondolkodok semmin. Csak csinálom. Go with the flow, vagy valami ilyesmi. Aztán lesz valami. Mert mindig van.