Már régen indult ilyen jól a napom. Először is az órám szerint remekül aludtam. Végre! Hetek óta a rosszabbnál rosszabb értékeket tolja az arcomba reggelenként, és nem értettem (most sem), miért.

Szóval, a 10 C fok alatti hőmérsékletben kissé komótosan indultam futni, és mivel nem volt semmi hallgatható podcast, zenére váltottam. A Spotify-ra bíztam, hogy szerinte mely számok voltak az utóbbi hónapok kedvencei nálam, így valóban azok a számok kerültek sorra, amik beleplántálták a boogie-t a lábaimba, a lelkembe. Mosoly, jókedv, gyorsuló lábak, s emiatt emelkedő pulzus. Persze, amikor kellett, visszafogtam magamat, de dalolászva (nem hangosan!) tértem be az utolsó 10-15 percre az erdőbe, mert addigra már kivilágosodott.

S persze haza is tele energiával értem, pedig az utóbbi hónapokhoz képest hosszút futottam.

Nem tudom, honnan jött mindez a könnyedség, jókedv. Talán a telihold segített.

Most éppen tanulnom kellene írás helyett, mert holnap este online vizsga. Kicsi, de ha elhúznak, lőttek a nagynak.

Folyamatosan az agyamban kell tartani, éppen mit is kellene csinálnom, mi is a következő feladat. Még arra sincs érkezésem, hogy listát írjak.

Sokan azt várják tőlem, hogy örüljek a leendő lakásomnak, de egyszerűen nincs eszemben. Ha pedig igen, akkor rögtön a teendőkre gondolok: például, ha a hitelt végre elindítom, akkor találjak egy ablakos céget. És egyáltalán mihez nyúljak hozzá: cseréltessem-e a szobámban a laminált padlót vagy sem, a mosdókagylót a fürdőben, a munkapultot a konyhában, stb? Ezekkel most foglalkozzak vagy csak jövőre valamikor?

Keressek-e villanyszerelőt, vagy én álljak majd neki a lámpák felszereléséhez, s ha valamit fel kell fúrni a falra (képek, festmények), akkor kit is hívjak segítségül? Meg ilyenek.

Szóval, semmilyen tekintetben nem unatkozom. Továbbra sem. (.Ha-ha-ha!) Csak úgy megjegyzem, bár gondolom, előző írásaimat olvasva ez eszébe sem jut senkinek. Ha-ha-ha!