Büszke lehetsz magadra! – jelentette ki az egyik kolléganőm, akivel reggel beszélgettem. Már nagyon régóta nem váltottunk egy mondatot sem. Most jóval többet.

Meséltem neki a dolgaimról, és egyszer csak jött a fent idézett mondat. Csak pislogtam pár másodpercig. Hirtelen nem tudtam, mire érti. Látva értetlenségemet meg is magyarázta: hát, ami mindent elértél eddig önerőből, meg amit mindent felvállalsz, hogy helytállj.

Szerintem nem volt túl meggyőző az a válaszom, hogy igen, büszke vagyok magamra. Mert számomra mind magától értetődő, amit tettem, teszek.

Én inkább mást csodálok, hogy mi mindenre képes, amire én nem. (Elsősorban azért nem, mert engem nem is érdekel a dolog, de legalább elismerem a munkát és erőfeszítést, amit belefektet.)

Szenvedély. Csodálom azokat az embereket, akik szenvedéllyel végeznek feladatokat. Bár töménytelen munkát és időt beletesznek, még sem érzik azt, hogy ez áldozat lenne részükről.