… hogy nem kelek órára, és általában 9 órát alszok. Van, hogy többet.

Szeretem, hogy ébredés után félkómásan iszogatom a meleg, hosszú-hosszú kávémat csekkolva a neten, történt-e bármi is, amíg aludtam.

Aztán szeretem, hogy a szokásos reggeli futásom után nem kell rohannom, hanem akad legalább egy félórám, hogy kipihenjem az edzést. Élvezem, hogy a testem még zsibog a futástól, érzem, ahogy csendesül le, ahogy múlik a viszonylagos fáradtság.

És szeretem az estéket is, mikor elalvás előtt egy-másfél órával már bebújok a takaró alá, és nézek valami sorozatot, vagy olvasok.

Szeretem, amikor nem kell sehova rohannom.