Hétfőn feltette nekem azt a kérdést Anyu, hogy megbántam-e, hogy elköltöztem, munkahelyet váltottam. Azt mondtam, hogy nem.

Aztán a héten rájöttem, hogy ez csak félig igaz. Ha valami egy éve nem igazán akar működni, az a munkahely. Igyekszem, de tényleg. Még tanulni is elkezdtem, hogy jobban tudjak. Szándékomban állt megszeretni, meglátni benne azt, ami számomra érdekes és izgalmas lehet, ami által azt érezhetem, hogy tudok, és sikerek érnek.

A melóhelyen mindenkinek van egy párja, akivel megbeszélhet dolgokat, mert ugyanabban a témában vannak feladataik. Nekem csak részben van ilyen társam. A lényegi részt nekem kell egyedül tudni, és ha szeretnék konzultálni számomra kérdéses és bizonytalan dolgokban, akkor megtehetem saját magammal. Vannak dolgok, amiben a google sem tud segíteni…

Azt érzem, hogy egyedül vagyok, és nincs segítségem.

És nemcsak a melóhelyen.

Odáig eljutottam, és eljutok, hogy december elején átveszem a vett lakásom kulcsait, aztán ott leszek az üres lakásban néhány festékes vödörrel, hengerrel, pemzlivel, és kezdhetek festeni. Egyedül.

Majd, ha eljutok odáig, hogy kifestettem (abban bízom, hogy a gyerekeim a saját szobáikat kimázolják), kitakarítottam, elindulok hűtőt, szekrényeket vásárolni.

Majd jöhet a költözés. Úgy tervezem, hogy még november végén az albérletben levő cuccainkat bedobozolom a legszükségesebbeken kívül, így közvetlenül a költözés előtt már ezzel sokat nem kell foglalkoznom. Remélem, találok normális költöztető társaságot, és nekem csak mutatnom kell, mi jön velünk, és mit hova tegyenek le.

Aztán jön az albérlet kitakarítása, átadása a tulajnak.

Mindezt két darab hét alatt szeretném lezongorázni. Ennyi szabim van csak, hogy még karácsony utánra is maradjon.

Egyszer (és ha nagyon őszinte akarok magammal lenni, többször) mondták már nekem, hogy nem kell mindig erősnek lennem.

Nem, valóban nem. De gyenge se lehetek. Számomra az, hogy erős vagyok azt jelenti, hogy egyedül is meg tudok dolgokat csinálni. Persze, klassz lenne megosztani a feladatokat egy másik emberrel, egy férfivel, de ha éppen ez nem lehetséges, akkor más választásom nem igazán van.

Csinálni kell, mert más nem fogja elintézni ezeket helyettem. Kérhetek szakember segítséget, akit meg kell fizetnem, már ha van pénzem rá. És egy néhány dolgot csak ők tudnak megcsinálni. Én nem. De a többi marad SK.

Azt hiszem, az egyik legnagyobb hibám, hogy nem szeretem, ha gyengének látnak, és ha hibázok számomra fontos dolgokban. A hülye tökéletességre törekvésem (pedig ennyire azért nem vagyok perfekcionista) okozza és fokozza bennem a kétségbeesést és a sikertelenség érzését. Ez a hátránya. Az előnye az, hogy kitartó vagyok.