Korábban minden gondolkodás nélkül indultam el futni, még a leghidegebb téli napon is, úgy, hogy éppen náthás vagy valami felsőlégúti nyavalya tört ki rajtam.

Két-három éve télen volt, hogy pár napig inkább elmentem egy edzőterembe padon futni, mert csúnyán köhögtem, és nem akartam rontani a dolgon.

Most, hogy jó másfél éve ez a kovix mizéria van, már nem vagyok ilyen bátor. Óvatosabban kezelem a nátháimat. (Azt az évi egy-kettőt.) Figyelem magamat, mert hát ugye nem tudok semmilyen betegségről, ami esetleg lenne a testemben, még sem vagyok már mai csirke, ami az éveim számát illeti.

De míg két hete hétvégén lelki fáradtság miatt kihagytam a hétvégi edzéseket, most a héten a kezdődő és folytatódó náthámmal simán mentem futni a reggeli 10 C fokba, illetve ma is letekertem a másfél órás intervallumos szakaszokat is tartalmazó görgős edzést.

Az edzések nem tettek taccsra, inkább még jól is estek. Nem volt extra fáradtság, nem volt gyengeség, és a futás teljesítményem sem romlott, pedig arra számítottam. Mivel pulzusfigyeléssel edzek, ezért tudom, nem hajtom túl magamat. A pulzus bekontrollál.

Persze ez a módszer sem mindenható, de legalább egy eszköz arra, hogy monitorozhassam magamat: ha furát tapasztalok, látok rajta, akkor leállok.

Szóval, ebből is látszik, hogy nem vagyok vírustagadó, legfeljebb nem pánikolok be. Mindig azt mondom, hogy amiről nincs személyes tapasztalatom, attól még az létezhet. És ezen témában is igaz.

Aztán, amivel van dolgom, azzal úgy is lesz, ami nem szolgál tanítással számomra, vagy hasznosítható tapasztalattal, az szépen kikerül az életemből vagy eleve elkerül.

És ha már itt tartok! Ezen is gondolkodom mostanában. Például azon, hogy miért jött (amellett, hogy én is döntöttem ebben a kérdésben) ez a munkahely.

Illetve azon, hogy miért idegesít, ha valaki konstans panaszkodik. Mivel a környezet egy fajta tükör számunkra, az is felmerült bennem, hogy magam is egy panaszkodós ember vagyok, és ezt nem veszem észre. (Persze, tudatában vagyok, mikor nyavalygok, de vajon ebbe beleragadok-e vagy tudok továbblépni.)

Szóval, ezen dolgozni akarok. Mert szeretném, ha inkább olyan emberek vennének körül, akik a világot szépnek látják.