Ma délután a boltban, mikor a pénztárnál fizettem, kérte a pinkódot a gép, én pedig megjegyeztem, ja, persze, hogy kéri, ma vettem egy lakást. A mögöttem levő idősebb hölgy csak egyetértően bólogatott, mosolygott. Én pedig bizonygattam, hogy valóban vettem egy lakást.

És tényleg aláírtam – végre – egy adásvételi szerződést egy lakásra. Kifizettem egy foglalót, és egy nagyobb előleget. Úgyhogy, nem véletlenül kért pinkódot a terminál.

Hogy mit érzek?

Egyelőre még nincs megkönnyebbülés. Mivel az utóbbi két-három hétben már tudatosan leállítottam magamban a felesleges stresszelést, és hagytam alakulni a dolgokat (nem mondom, hogy olykor nem voltak kétségeim), így már könnyebb volt.

Még vannak bőven tennivalók a december közepi költözésig, úgyhogy ha nagyon be akarom stresszelni magamat, lesz min.

De nem akarom.

Különben is, mind a suliban november elejéig-közepéig el leszek látva vizsgákkal. Minden hónapban egy. Ojjé!

Aztán a munkahelyen is várhatóan november második feléig van feladat.

Úgy tűnik, jól láttam, hogy csak karácsony táján fogok tudni pihenni. Még addig van három és fél hónap….

Lassan nem fogok se híreket olvasni, se hallgatni, a facebookot messzire elkerülöm. Egyszerűen megőrült a világ, legalábbis egy része, és azt akarja elhitetni a többi emberrel, hogy ők a normálisak. Pedig nem.

És rájöttem, nézve a Fauda sorozatot, hogy az arab nyelv egész jól hangzik. Majd, ha egyszer lesz időm, a német, a norvég nyelv mellett arabot is fogok tanulni. Vagy nem….