Ha máskor nincs is erőm, időm, merszem szembenézni magammal, és az elkövetett hibáimmal, akkor egy futás alatt megteszem. (Még erre az alvási idő lenne, de akkor jobb, ha nem gondolok lelket felkavaró dolgokra, mert az alvás fontos, kihagyhatatlan.)

Szóval, futok, és jönnek a gondolatok. Mint egy hagyma, vagy egy spirál. Elindulok a külső héjtól, és haladok befelé. Lehet, először a külvilágot hibáztatom, de aztán, ha minden jól megy, eljutok oda, hogy meglátom, én hol hibáztam, hol rontottam el, miben vagyok vétkes.

Most is így történt.

És azt is tudom, hogy ha azt akarom, többet ne forduljon elő, és a jövőben másként álljak ehhez a témához, akkor változtatnom, változnom kell. Mert én érzem magam rosszul, nekem nem jó, én szenvedek, hogy így viselkedek, reagálok, rombolok. Már csak változtatnom kell.