Mondhatnám, hogy nem vagyok normális. Nem vagyok eléggé összezavarodva, még egy elvarratlan szálat az életemben elő kellett kaparnom, hogy még zaklatottabbak legyenek napjaim. 

Volt nekem egy külföldi barátom. Kb. 10 éve jártunk együtt vagy 3 hónapot egy mindkettőnk számára idegen országban. Én szakítottam azzal, hogy hazajöttem, mert úgy gondoltam, hogy muszáj. Azt hittem, hogy majd keresni fog, kéri, hogy menjek vissza, vagy vlmi hasonló. Hát nem így volt. Bele is nyugodtam, bár részemről sokáig megmaradt a szerelem. Egy elvarratlan szál. Utáltam mindig is belegondolni, hogy soha, de soha nem találkozhatom vele többet. Nem mondhatom el neki, hogy szerettem, és nem azért hagytam el, mert hidegen hagyott, hanem azért, mert hittem a tündérmesékben, vagy ha jobban tetszik, a lányregényekben. Ő, így visszagondolva, sokkal realistább volt. Én meg önző. Az egyik Ikreket jellemző horoszkópban olvastam, hogy az ilyen jegyű emberek hátrányos tulajdonsága, hogy hajlamosak bezárkózni egy saját elképzelte, felépített világba, ha a körülmények olyanok. Hát én ezt tettem. Elképzeltem egy világot magamnak, amiben én voltam a hősnő, aki bátran, határozottan eltervez vlmit és azt végrehajtja. A szerelmet pedig azzal elintézi, hogy ha a fiú igazán szereti, akkor majd megy utána árkon-bokron. Nem ám megbeszélni a dolgot a másikkal! Nem… Csak hát ez a hősnő azzal nem számolt, hogy szerelmes marad és nem tudja a múltat lezárni, feldolgozni magában. Talán most eljön az ideje. (ha egy másikat sikerült tisztázni, s mellesleg jól belegabalyodni megint… Jöhet egy újabb bonyodalom :-/ ) 

Szóval tegnap vettem a bátorságomat, és a neten talált egyetlen telefonszámot felhívtam abban a reményben, hogy megtalálom őt. Mázlim volt. Olyan szempontból, hogy jó számot találtam. A feleségével beszéltem, természetesen angolul. Ő nem volt otthon. Ha jól emlékszem (meglehetősen izgatott voltam, hogy ilyen részleteket megjegyezzek) Párizsban van éppen vlmelyik repülővel. (Hát igen, imádta a repülőket. Amikor én megismertem, éppen állásnélküli repülőgépszerelő volt. Ha a levegőben meglátott egy gépet, látszott a szemén, az arcán a szeretet és csodálat.) Mikor bemutatkoztam, és hogy Magyarországról keresem L-t, és egy régi barátja vagyok X országból, a csaj rögtön reagált: igen, tudom, ki vagy. L beszélt rólad. 

No, itt majdnem leültem. Annyira meglepett a dolog. Meg is jegyeztem a csajnak. De ő tök nyugodtan kezelte a dolgot. Mondta, hogy gondolja azért keresem L-t, hogy megtudjam, hogyan alakult az élete. Én csak helyeselni tudtam. A lényeg, hogy megadtam a mélcímemet, mivel úgy hiszem, így sokkal egyszerűbb lenne a kapcsolatfelvétel L-val. Mivel a csaj ilyen nyílt és szimpatikus volt, volt annyi lélekjelenlétem még arra is rákérdezni, hogy nem bánja-e, ha én pár mélt váltok L-val. Természetesen nem bánja, mondta. Még megkérdeztem a nevét is. B. 

Egyébként marhára csodálkozom magamon. Mikor felemeltem a telefont, voltak ugyan tervek, lejátszott beszélgetések a fejemben, de erre nem gondoltam. Nem is tudom, miért. Ja, mert azt hittem, hogy a szülei telefonszáma. 

De hogy eszembejutott megkérdezni, megengedi-e a levelezgetést, meg hogy mi a neve??! No, jórészt a csajon múlott, hogy ilyen kultúrált és nyugodtnak tűnő beszélgetés zajlott le köztünk. Mintha számított volna rá, hogy hívni fogom. 

Persze én is tök udvarias és készséges lennék a férjem régi szerelmével, de oltárian meglepne, hogy keresi. De ezen a csajon ez sem érződött. 

No, egyelőre úgy is G levelét fogom várni. Most úgy vagyok vele, ha ír, ír, ha nem, nem. Nem akarom magam ráerőltetni. Örülni fogok, ha látom majd a méljét, és kicsit csalódott, ha nem. Legalább már tudom, hogy jól van.