Tegnap hamarabb lel??ptem, s v??s??rolgattam. Miel??tt az ovib??l ??sszegy??jt??ttem volna a gyerekeket, a cuccot lepakoltam. A l??pcs??h??z fel?? tartva feln??ztem az ablakokra. Az egyikben egy id??s n??ni fej??t l??ttam. Ismerem, hiszen ??vekig a szomsz??djukban laktam, a sz??leimmel. Eszembe jutott mennyire kedves volt mindig. S az is, amit n??h??ny hete halottam. Alzheimer-k??ros. Anyu ??s a n??ni l??nya besz??lgettek r??la.

A l??pcs??h??z el?? ??rve valahogy bevillant egy gondolat: vajon a n??ni nem az??rt v??lasztotta-e mag??nak ezt a betegs??get, mert fejelteni akart. Hogy meghalt a f??rje, hogy egyed??l van, ??s hogy egy panel lak??sban kell ??lnie egy falusi kis h??zik?? helyett.

Valahol hallottam vagy olvastam(tal??n a felismer??sek egyik k??nyv??ben), hogy a betegs??geinket magunk v??lasztjuk (nem tudatosan, b??r olyan is el??fordul), mert valamivel nem tudunk szemben??zni, nem tudunk egy probl??m??nkat megoldani. R??ad??sul, a betegs??g fajt??ja megmutatja, hogy mi el??l menek??l??nk, hol van a lelk??nkben a g??c.