Ami a blogírást illeti. Odáig már többször eljutottam, hogy beléptem a wp-be. Aztán ennyi. Ja, nem. Volt olyan alkalom is, amikor meg is írtam egy bejegyzést, aztán maradt vázlatnak. Ott is hagyom.

Azt nem mondom, hogy unalmas az életem. Csinálom a dolgaimat. Néha listát is írok a teendőkről, mert így valahogyan jobban haladok.

Az elmúlt hét legjelentősebb eseménye az volt, hogy kicseréltettem a zuhanykabinomat egy újra.

Másfél hete vasárnap arra érkeztem haza, hogy úszik a fürdőszoba, mert egy hatalmas repedés van az akril tálcán. Eddig repedezett, de azok nem lyukadtak át, meg leragasztóztam őket. Na, ez egy kész lefolyó volt. A semmibe. Szóval, a repedésre széles ragasztószalagot tettem rá.

A nehezén, azaz a szakember keresést a párom intézte. Nekem. Mert ez számomra általában a legfőbb akadály ilyen ügyekben. Innentől kezdve már ment minden a maga útján. A szaki megnézte a lyukat, és kimondta a verdiktet: csere.

Webshopból azonnal rendeltem az új zuhanykabint, és pár nap múlva érkezett is. Persze előre nem jelezte se a bolt, se a fuvarozó, hogy mikor érkezik. Én abból tudtam, hogy a gyermekeim ablaka tárva-nyitva éjjel-nappal, és hallottam, ahogy tolat egy teherautó alatta. Kinéztem, és mondtam is nekik: tuti, a zuhanykabin érkezik. Egy perc múlva csörgött a mobilom.

A kisebbikkel felcipeltük a két dobozt, aztán hívtam is a szakit, mikor jön beszerelni, kicserélni. A vasárnapot áldoztuk erre.

De csak délig, mert szétszereléskor kiderült, miért is repedt szét az akriltálca. Hát, nem volt kemény, masszív talajra téve. Így szépen a beázások során szétmállott, így egyre jobban mozgott, egyre jobban repedt. Meg kellett oldania a szakinak a megfelelő aláburkolást. Mivel járólapozást hirtelenjében nem tudtunk intézni (se ő, se én), így más okos megoldást talált ki. De annak is volt száradási ideje. Így másnap délután folytatta a beszerelést.

Megcsinálta, ügyesen. Csak másnap telefonáltam rá, hogy bakker, újfent van valahol lik, mert vizes a padló a fürdőben. Jött, ragasztott. Persze, a víz úgy is utat talál magának bármerre, ahogy még a szakember sem gondolná, hogy menni fog.

Na, de a lényeg, hogy már oké az új kabin is.

Adhatom el nyugodt lélekkel a lakást. Majd.

Egyébként meg vagyok, létezem, dolgozok, edzek, hétvégén két végéről égettem a pihenés (láblógatás) gyertyáját a futások és egyéb teendők után.

És a nagy sorozatnézés parti után, mellett olvasok is. Szoktam azt is, na.