Tudom, hogy egyes nációnak, illetve kevésbé értelmes embernek nehéz megállni, hogy fizetéskor (segélyutáláskor), valamint a húsvéti hétvége (boltbezáráskor) ne csináljon családos nagybevásárlást valamelyik élelmiszeráruházban.

És most már tudom azt is, hogy a csekély értelműeknek nagyon nehéz azt is felfogni, hogy ha nincs rajta a ki-beb@szott arcmaszk, akkor mindenkitől (leginkább saját magától kellene!) tartsa a kért 2 méteres távolságot.

Tegnap délután fél hat körül lemerészkedtem a Tescoba ezt-azt venni, mert ideje volt. Szóval, beálltam a valóban okosan kitalált sorba az üzlet előtt (a sok birka miatt csak meghatározott számú embert engedtek be, hála a jó égnek!), és néhány perc után be is engedtek. Rajtam maszk és cérnakesztyű (egyelőre nem púposkodok gumikézfedőben).

Benn a boltban döbbenetesen kevesen viseltek maszkot. Oké, mondom, teszek rá, hogy őket mennyire nem érdekli a dolog. Én próbáltam a maszkban(!) tartani mindenkitől a legalább egy méteres távolságot, és ha bemászott a kib@szottul megpakolt vásárlókocsijával az aurámba, türelmesen megálltam, elfordultam vagy hátráltam.

Akin maszk és kesztyű volt, látszott, hogy az értelmesebbje közé tartozik. Ők megértik, hogy senkinek sem jó, ha terjesztjük a vírust.

Mára, ha nem számítom az idősekotthonában történt 100 fő körüli megbetegedést, 100 felett lett azoknak a száma, akik betegek lettek.

Gyanítom, ez a szám a következő két hétben gyönyörű szépen megugrik, köszönhetően a múlt hétvégén a szabadba kiszabadult gyenge felfogásúaknak és a húsvéti nagybevásárlást maszk és kesztyű nélkül elkövetőknek.

Én is kijárok futni. Ezt tény. Reggel 5:30 és 7:30 közötti időben, lehetőleg a kevésbé forgalmas és népes területekre. Most már világos van, mehetek arra is, ahol alig van ember. És terepre is egyedül megyek, olyankor, amikor alig futkorásznak odakinn.

Napközben dolgozok, vagy itthon tesznyülök, mert végre legálisan megtehetem. Most szerencsére rákattantam az olvasásra. Az elmúlt hetekben két könyvet is felmorzsoltam (Frei Bábelét, Cheryl Strayed Vadon c. könyvét, és most egy svéd írónőtől olvasok egy krimit –
Camilla Läckberg: A boszorkány. Az első 100 oldalt pillanatok alatt ledaráltam, annyira leköt, pedig még nem is pörögnek az események.) Emellett mikor itthon vagyok, igyekszek sokat nyújtani, és veszem fel heti egyszer vagy kétszer az edzővideókat a munkahelyi csapatnak, egy szóval erősítek is.

Még nem unom.

Az lesz fura, mikor szabin leszek a HO-ból. Mert azt is ki kell vennünk. Hát, egyelőre azokra a napokra tartogatom, mikor a párommal szeretnék lenni.

De jó lenne a tavaszi nagytakarítást is megejteni. Ahhoz pedig jó lenne, ha a gyermekeim nem lennének itthon. Mehetnének az apjukhoz, de nem tudom kirobbantani őket innen. Pedig muszáj lesz.

Úgyhogy most jól kipuffogtam magamat a bejegyzés elején. Kellett.