Lassan két hete HO. Még egyelőre bejön nekem. Majdnem a szokott időben kelek, elmegyek futni, vagy éppen nyújtok (a héten két edző videót is felvettem a hozzám tornázni járók kérésére), aztán jöhet a munka. Közben, ha van időm, csinálok valami házimunkát, vagy ebédet főzök.

Amiből leginkább elegem van, a reggeli mínuszokból. Abból, hogy úgy kell még mindig beöltöznöm, mintha tél lenne. És fura módon mostanában mindig hét közben, amikor a magas pulzusos intervallumos futások vannak, akkor van lábat is lefagyasztó mínusz.

De ez van. Majd lesz döglesztő meleg is, mikor egy kis hidegért esedezem.

Ami örvendetes, hogy a köhögésem egyik napról a másikra elmúlt. Maradjon is így.

Bebizonyosodott számomra, amit eddig sejtettem, hogy introvertált vagyok. Van persze bennem egy extrovertált vonulat is, hiszen nem esik nehezemre kiállni emberek elé, és edzést tartani, és itt van ez a blog is. Viszont könnyű számomra nem menni sehova. Ezt eddig is tudtam, csak nem adtam neki nevet. De most divat ezt megnevezni.

Szóval, ebben a hivatalos bezártságban nincs nehézség eddig. Persze, el kellett ereszteni a terveimet a házvásárlást illetően. Meg akarom várni, mekkora lesz a gazdasági megborulás, és ez hogyan hat az anyagi helyzetemre. Bízom abban, hogy minden a legjobban alakul számomra, számunkra.

A kisebbik gyerekem is jól elvan itthon. Szorgalmasan (!) készül az érettségire. Becsülöm az önszorgalmát és akaraterejét. Le a kalappal előtte! A nagyobbik jobban meg fogja szenvedni a “nem mehetek sehova”, “nem haverozhatok” részt. Hát, marad az online társasági élet számára is.

Pont ezen mosolyogtam magamban. Most legálisan tesznyülhetünk itthon. Legálisan nem lehet lelkiismeret furdalásom azért, mert egy hétvégét a lakásban töltök (kivéve a futást), és csak olvasok, sorozatot és filmet nézek felváltva. Vagy ha együtt vagyunk a párommal, akkor nyugodt lélekkel tölthetjük az adott időt kettesben, nem menve sehova. Vagy csak sétálni a környéken.

Fura, még ehhez is hozzá kell szoknom. Mármint ahhoz, hogy nincs lelkiismeret furdalásom emiatt.

A többi már rajtam múlik, hogy milyen, számomra hasznos tevékenységet csinálok – itthon.