Úgy kell bejegyzést írnom, hogy azt mormolom magamban: tartsd a fókuszt! Egyébként cseszhetem. Jön egy email vagy egy üzenet, és már annyi az egésznek.

A múlt hétvégém csodás volt. Már csütörtök estétől együtt voltunk. Igaz, én még pénteken home office-ban dolgoztam, de ez is klassz volt, mert ott volt mellettem, csinálta a dolgát, és a többi.

Szombaton egy nagyon jót futottam terepen (HHH – zöld-kék-sárga-kék-sárga vonalon). Azt hiszem, egyik kedvenc útvonalam lesz. Majd’ 700 m szintemelkedés 17,4 km-en. Nem volt fergeteges napsütés, de még nem érkezett meg a hideg és a szél. Szóval, még ilyet többet.

Sajnos, közben kiderült, nem lesz UB most tavasszal, hanem ősszel. Így maradnak a későbbi versenyek. Ha a születésnapomig nem sikerül egyre sem eljutnom, akkor azon a napon fogom az éveim számát lefutni. Fura módon, egy km-rel hosszabbat, mint tavaly. Ha-ha!

Továbbra sem vagyok frászban a vírus miatt, de az óvintézkedéseket a magam módján megtenni. A futáson és a boltokon kívül nem megyek sehova. Még a szüleimhez sem. Csak az ajtóban adjuk át, vesszük át, amit a másiknak vittünk, vagy ők akarnak nekünk adni.

Erre a helyzetre csak a weird angol szó jut eszembe. Egy kis láthatatlan dög tartja sakkban az fél világot. Azért írom, hogy fél, mert pont azok nincsenek tudatában ennek az apróságnak a veszélyességének, akik leginkább áldozatául eshetnének. Példa erre a ma reggel. Sorban álltam a Rossmannban, és mögém közvetlenül (!) beállt egy idős férfi. Apám lehetett volna. A pénztáros rászólt, hogy tartsa a kért 1-1,5 m távolságot, hiszen még a padlóra is kijelölték. Az ürge percekig nem értette, mit akarunk tőle. Aztán mire felfogta, legyintett rá, hogy baromság, csak ijesztgetik az embereket ezzel a vírussal. Próbálta a pénztáros elmagyarázni neki, ha ő ugyan nem fél, de legalább tartsa tiszteletbe a többi ember akaratát. Azaz még ő se fertőzzön meg mást akaratlanul azzal, hogy belemászik a másik aurájába.

Mikor az emberek között járok, nem magamat féltem. A többieket. Nem akarok rájuk lehelni, köhögni, érni, nehogy átadjam nekik a vírust, ha esetleg hordozó lennék. Mert ugye ezt én nem tudom tesztelés nélkül. Ugyan két és fél hete köhécselek, de ez semmire sem bizonyíték. Máskülönben jól vagyok.

Szeretek itthon dolgozni. Az csak egy kicsit zavar, hogy a két kölök is itthon dekkol.

Leginkább az tetszik, hogy rugalmasan dolgozhatok a cégnek és magamnak a háztartásban. Pl. ha úgy van kedvem, kiporszívózok, beteszek egy mosást, stb. Igyekszem eltölteni hasznosan az időt. De amint már említettem is, hátránya az, hogy nehezebben kapcsolom ki a gépet délután, mikor a munkaidőm járna le. Ez azért nem gáz, mivel tudom, hogy már napközben haladtam a dolgaimmal. Így nem vár elvégezetlen háztartási munka.

Jó lenne, ha nem jutnánk el oda, hogy már sportolás miatt sem mehetek ki az utcára (csak boltba, gyógyszertárba vagy orvoshoz). Igaz, itthon is tudok edzeni, még akár görgőzni is, de most tavaszodik, nehéz lemondani a kinti futásokról. De a muszáj nagy úr. Rendes leány leszek, ha bevezetik a korlátozott kijárást, netán tilalmat.

Legjobban az fájna, ha a párommal nem találkozhatnék. Legalább két hetente, ahogy eddig. De ezt is kibírom. Csak egészségesek maradjunk legalább annyira, mint most. Mert ez a lényeg. Ez kell ahhoz, hogy egyszer annyi időt tölthessünk egymással, amennyit mindketten akarunk.