Csütörtök éjjeltől teljes lett a létszám itthon. Miután a nagyobbik legnagyobb örömére beköltözhetett a koliba, pár hét után hagyhatta is el. Vasárnap, azaz tegnap teljesen. Reméljük, csak rövid időre.

Holnaptól én is otthonról tolom a cég szekerét. Életem első home irodája. Még jó, hogy van három helyisége a lakásnak. Mindenkinek jut egy. Bár nekem a konyhaasztal lenne a legmegfelelőbb, mert a szobámban nincs asztal, meg fogunk egyezni. Azt hiszem. Én vagyok a pénzkereső (és -találó) a házban hármunk közül, és én főzöm majd az ebédeket is, úgyhogy én nyerek majd.

Egy dolog miatt nem bánom. Már jó egy hete köhécselek, és talán ez segít, hogy végleg kimásszak belőle, ne legyen belőle komolyabb. És végre nem lesz rohanás munkába. Egy ideig. És ha lesz egy lazább munkanapom, akkor hasznosabban el tudom tölteni a felszabaduló munkaidőt, mint pl. itt az irodában. Áh, ez már több dolog, amiért hasznos az otthoni munka.

Gyanítom, ez a vírusos helyzet kihat az életem más területére. A költözés egy új lakásba vagy házba későbbre tolódik szerintem. Aztán kihathat a párommal való találkozások gyakoriságára is. Szomorú, de ez van. Volt, hogy évekig nem találkoztunk, tehát ez már csekélység. Bár kín. (Ha engem kérdeznének erről, legjobb lenne együtt egy helyen átvészelni ezt az időszakot.)

Szóval, minden változik…