Olyan marhaságot álmodtam. Benne volt természetesen az a bizonyos is. Meg még egy csomó ember. Le se tudom írni, mert olyan kuszaság volt az egész, hogy egy pici történet sem kanyarodna ki belőle. Ja, most lehet azt mondani, hogy az álmom a lelkiállapotomat tükrözi. (fintor hegyek!) És ez valszeg igaz is. De nem érdekel. Inkább próbálok magamra találni, vagyis hagyni az egészet a túróba. (azt hiszem, jót tesz nekem, hogy újra TM-ezek és olvastam Müller Péter egyik könyvét.:-) ) Apropó, TM! De jó lenne elmenni egy bennlakásra! Ha nem felejtem el, meg is érdeklődöm, hogy mikor lesz és mennyibe fog kerülni. Aztán jöhet a kedves férj meggyőzése arról, hogy kibír nélkülem a család egy egész hétvégét.)