Most így a lefutott 73,4 km után az ismerősök gratulálnak, és próbálják ésszel felfogni, hogyan lehet ennyit futni. Ráadásul úgy, hogy utána simán talpon vagyok, jövök-megyek, dolgozom, és ma már futottam 38 percet nem is kis tempóban.

Úgy lehet megcsinálni, hogy erre heteket, hónapokat készültem (előtte meg éveket). Hajnalban, reggelente keltem (és még most is), és csináltam meg az edzést: hóban, fagyban, sötétben, esőben, csúszós aszfalton. Vagy éppen mentem terembe a futógépre edzeni, mert tomboltak reggelenként a mínuszok, én meg egy erős köhögéssel küzdöttem.

Nem hagytam ki edzést, becsülettel megcsináltam mindent. Volt, hogy a jobb lábam fájt, volt, hogy a bal miatt sántikáltam futás közben, és azon imádkoztam, hogy múljon el minél hamarabb a sérülés. Ezért tanultam meg a trigger pont terápiát, a flossingolást, a fasciák tréningezését, a kinezio tapaszok megfelelő ragasztását, illetve mentem el olykor stresszoldásra, hogy a lelkemet is rendbe tegyem.

S a célom elérése miatt fogadtam és tartottam meg az edzőmet is.

És mindennek meg van az eredménye? Meg van hát!

Teljesítettem azt, amit tudtam, hogy meg fogok tenni, bár még az eszemmel nem tudtam felfogni, hogy meg tudom csinálni. És mégis megy. Nagyon egyszerű a recept: bármennyire fáj, még akkor is teszem az egyik lábam a másik elé.

Erre csak maraton és olyan kihívások alatt jön rá az ember, amit addig még nem csinált.

Múlt szombaton is, mikor már csak 18-17 km volt hátra, az olyan múltbeli élményeimet szedtem elő biztatásként, amikor éppen az addigi határomat léptem át: az első privátban lefutott félmaratonomat vagy a 42. születésnapomon megejtett maratonomat. Fájtam, de hazáig meg sem álltam, mert tudtam, ha megállok, nehéz lesz újra elindulni.

Itt Balatonföldvárnál volt a “haza”.

És szerintem mára már megtanultam újra elindulni. Ebben nagyon jó tapasztalások voltak a terepen megtett 50 km-ek, mert hát valahogy le kell jönni a hegyről, és haza kell jutni.

Azt hiszem, rá lehet kapni az ízére. Még a futás alatt sem mondtam azt, hogy soha többet, és utána sem. Most inkább azon töröm a fejem, hogyan tovább, melyik nem nyári hosszútávos versenyre készüljek. Felőlem lehet terepen is….