A tegnap délutánomat gondoltam pihenős délutánnak. Ha már bizonyos női dolgok összejöttek.

Ja. Meló után elmentem bevásárolni (két bolt). Utána haza, ki- és elpakoltam, elmosogattam, beraktam egy mosást. És aztán egy sikerült egy félórára heverésznem.

Majd eszembe jutott, hogy jó lenne azért mégiscsak hengerezni (pedig nem akartam), és neki veselkedtem. Közben hazajött a nagyobbik, váltottunk pár szót. Közben lejárt a mosógép, kiteregettem. Folytathattam a hengerezést. Ha már végiggörgettem magamat elöl-hátul a hengeren, akkor egy kis nyújtás is belefér.

Mire feleszméltem, már fél nyolc felé járt az idő, ami azt jelenti számomra, hogy itt a lefekvéshez való készülés. Így azt intéztem. És nyolc előtt pár perccel be is bújtam a takaróm alá. Hurrá! Van 20-30 percem olvasni, sorozatot nézni, csakúgy lenni.

Azt azért nem bántam, amikor mind ehelyett egy kicsit csevegtem a whatsupon.