Évekkel ezelőtt valaki azt mondta nekem, nem kell mindig erősnek lennem. S mivel az illető férfi, talán ezzel arra is utalt, hogy nem minden férfi van oda, ha egy nő mindig erős.

Az elmúlt pár évben viszont pont azt várták el tőlem, hogy erős legyek. Azaz ne hisztizzek, fogadjak bármilyen bajt, gondot nagy lelkierővel, minden sírás és a legkisebb összeomlás nélkül.

Hát, ez nem megy. Ugyan szeretem magamra úgy gondolni, hogy erős vagyok: egy olyan nő, aki megáll a két lábán, elintéz dolgokat a családja körül és megold problémákat. Viszont tudom, hogy szükségem van segítségre ebben vagy abban (falfúrás, villanyszerelés, stb – bár szívem szerint ezt is megcsinálnám magam, ha értenék hozzájuk).

De emberből vagyok én is, aki olykor kétségbeesik, elsírja magát, vagy arra vágyik, hogy mikor hullámvölgyben van érzelmileg, megöleljék, és csak szimplán megértsék (elfogadják így, ahogy van).