Beleolvasni régi hozzászólásokba…., hát, kicsit felkavaró.

Először is meglepődtem, hogy mennyi megnyilvánulást, véleményt, gondolatot kaptam. Régen. Évekkel ezelőtt.

Másodszor: bár a nagyvilággal megosztom életem egy-egy momentumát, szeletét, s talán van egy részem, ami élvezné, ha népszerűbb, olvasottabb lenne a blogom, valójában nem tudnám kezelni, ha így lenne. Ezért sem tudtam nagy csoportos edző lenni, mert ha már 15-nél többen jöttek az órámra edzeni, megzavart (az órát attól még szuperul megcsináltam, csak a helyzettel nem tudtam mit kezdeni).

Harmadszor pedig rájttem, mennyire bizalmatlan is vagyok idegenekkel. Nem tolom el a másikat, három lépés távolságból kedves vagyok és barátságos, de nem leszünk puszi pajtások. Ahhoz több kell, hogy beengedjem a belső körbe, ahová csak nagyon kevesen jutnak be. De ha megadom nekik a feltétel nélküli szeretetemet, megkapják örökre.

Negyedszer pedig jó volt valakit olyan vidámnak és élettel telinek “olvasni”, amilyen ő valójában is volt, mindig. Jó lenne, ha ismét ….