Péntek-szombat befejeztem a triggerpont terápia tanfolyamot. Érdemes volt befizetnem, elmennem, ott lennem, szétnyomkodtatni magamat, mert okosodtam, tapasztalatot szereztem, és ezt is szívesen csinálom, csinálnám.

Amivel biztosan jól jártam a pontnyomkodások okán, hogy elmúlt a lábfej fájdalmam, és a derékproblémám is mérséklődött (ezen még dolgoznom kell).
Viszont a két nap kezelései nyomán számos véraláfutás éktelenkedik a lábaimon szerte, mintha megrugdostak volna. Nem tudom, így kell-e legyen, nekem így néz ki most.

Vasárnapra teljesen kipurcantam, és egy kicsit egészségileg is gyengélkedtem. Legszívesebben magamra húztam volna a takarót, és hagyjon engem mindenki békén. De még reggel lefutottam az előírt 1 óra 22 percet (plusz 5 perc önkéntes laza futás hazaúton), meg ha kellett, ha nem, társasági életet is éltem.

A futás a múlt héten jól ment, de már fáradok, ez biztos. Az éjszakáim nyugtalanok, zaklatottak, és emiatt nem pihenem ki magamat, keveset alszok. Abban reménykedem, hogy a következő könnyebb hetek magukkal hozzák a mélyebb, nyugodt alvásokat is. Muszáj, hogy így legyen, otherwise… Na, ez az, amit nem akarok megtudni!

Úgyhogy most pihenés projekt lesz. Ha-ha!