Van az a nap, amikor jár a pihenés. Ez a mai.

Oké, elmentem futni, mert hát az kötelező. 10 órára végeztem. Ha úgy nézem, későn indultam el, ugyanis fél 7-kor ébredtem. Ez pozitív, mert 9 és fél órát sikerült az éjjel aludnom. Valamikor muszáj pihenni.

Mivel hét közben állandóan rohanok, így kényelmesen készülődtem a 1 óra 43 perces futásomhoz. Még az is hozzájön a sztorihoz, hogy ma realizáltam, nem az van nekem feltöltve edzésként, ami a TP-ben van. Ezt is módosítottam, feltöltöttem az órára.
Ugyan még kinn mínusz volt, de legalább nem éreztem, megfagyok. Nehézkesnek éreztem magamat, de ahhoz képest elég jó running indexet adott a Polar, illetve megvolt a 6:00 p/km átlag.

Aztán hazaérve zuhany után, teregetés, reggelizés, és már el is telt az idő. A takarításhoz nem sok kedvem volt, így maradt egy alaposabb porszívózás és felmosás. Bár odatettem a csirkecombokat sülni, de nem maradt erőm kivárni, hogy készen legyenek, így a hűtő kínálatából ebédeltem fél kettőkor.

A teregetésen kívül azóta mást nem csináltam, csak sorozatot néztem. És persze még egy kis főzés, hogy legyen holnap a kisebbiknek ebéd.

Még megpróbálom magamat rávenni a nyújtásra. Ha már a többi, mára tervezett dolgot elsunnyogtam.

De muszáj egy nap a héten lustálkodni. A hetem amúgy is elég fárasztó volt.

Vegyük példának a tanfolyamot. Tömény információ és gyakorlás. Az elmúlt két és fél napban (egy fél nap elmélet volt) összenyomkodtuk egymást mellkastól felfelé a karokkal, kezekkel együtt. Hol itt, hol ott akadok fájó pontra a mellkasomon, a nyakamon, a karomon. Az erős koncentrálástól és nyomásoktól beállt a trapéz felsőm mindkét oldalon. A párommal masszíroztattam őket tegnap este, ami iszonyat jól esett, de mikor lejjebb, a gerinc és a lapockám között próbált lazítani az izmaimon, csak visítani tudtam, mert kezelt trigger pontra nyomott.

Két hét múlva jön a törzs és az alsó test trigger pontjai. Már várom. Remélem, azért tudok majd futni…

A szállással, ahol az elmúlt két éjszakát töltöttem, elégedett vagyok. A falak ugyan papír vékonyak, így mikor szombat hajnalban (akkor már ébren voltam, mert futni készültem) a szobaszomszédok az éjszakai életből visszatértek, simán hallottam mindent: a mentolos tusfürdő kéréstől kezdve … mindent. Igen, kiszámíthatóak az emberek. Szerencsére az aktus sem volt túl hosszú.

Ami még sikerélmény volt tegnap, hogy ki tudtam tolatni a szállás udvaráról, ami tulajdonképpen csak garázs szélességű hosszú út. Mikor beálltam, hogy ne az utcán parkoljak egy ház előtt, akkor ugyan felmerült bennem, innen ki is kell állni, de szombat reggel türelmesen, hátra és előre lavírozva, sikerült megoldanom ezt a feladatot is.

Tulajdonképpen egész szuper lett ez a hét: fárasztó, de eredményes. Így jár a pihenés.