Ami a futást és a munkát illeti, lazább hetem van.

Jókat alszok éjjelente, és úgy ébredek fel a mobil ébresztésére, hogy még szívesen aludtam volna. És ennek megfelelően úgy érzem magam, mintha éjjel összetörtek volna. Lehet, hogy ez még a múlt heti betegség utózöngéje?

Ja, és állandóan ennék. Mondjuk, a holnapi hosszabb terepes etap előtt nem is ártana, de ismerem magamat. Inkább eszek közben és utána, mint előtte.

Ha az előttem álló 50 km-re gondolok, akkor felmerül bennem a kérdés, már megint mire vállalkozom. De közben megtudom, hogy muszáj mennem. Különben is holnapra jó időt mond az időjárásjelentés, és nem akarok megint meghátrálni valamilyen indokkal. Elméletileg fizikailag rendben vagyok. Ha okosan csinálom meg a futótúrám, akkor így is marad.

Ami motivál, hogy egész nap a friss levegőn leszek. Napsütésben.