Ha most humorral venném a velem történteket, akkor jót röhögnék az egészen. És talán fogok is, ha végre kikecmergek ebből a getvából, ami múlt csütörtökön jött ki rajtam.

Már éppen élveztem a sérülés nélküli futásokat, mikor a múlt hét 3. futásán egyszerűen szétfagytam, pedig nem is volt annyira hideg, de a szél azzá tette. Hogy ennek köszönhetem-e azt, hogy azóta köhögök, s folyik az orrom, nem tudom. De így van. Még szombaton (-10 C fok) és vasárnap szintén kinn edzettem, de már kedden, azaz tegnap edzőteremben futópadon nyomtam a futást. Ma reggel is.

Szombaton még csináltunk a gyermekeimmel egy túrát a Magas-Tátrában. 7 km felfelé 650 m szintemelkedéssel, és ugyanazon az úton vissza. A Zöld-tavi menedékházba gyalogoltunk fel még egész tiszta időben. Visszafele már rendesen nyomatta a hó. A környezet nagyon szép volt, és bár már könyökömön jön ki a tél és a hó, azért itt még elviseltem úgy is, hogy vigyáznom kellett, ne hajtsam túl magam, nehogy köhögőroham törjön ki rajtam. Hogy lefele se unatkozzam, akkor hányingerrel küzdöttem.
Szerencsére végig a nagyobbik gyermekem vezetett, én lehet, képtelen lettem volna, mert este hulla fáradtan estem be az ágyba.
Másnap reggel éreztem magamat annyira jól, hogy lefussam az előírt edzést (1 ó 33 perc), majd bolt és főzés. Délután azonban már nem igazán voltam hajlandó semmire, csak ágyban feküdni.
Legszívesebben ezt tettem volna hétfőn is egész nap, de hülye módra jöttem dolgozni. Délután már számoltam a perceket 4 óráig, hogy mehessek haza, és aztán otthon befeküdhessek az ágyba. Persze előtte még beugrottam a boltba.

Odáig jutottam, azaz annyira gyógyulni szerettem volna, hogy az otthon elfekvőben levő 4 db NeoCitrán tasakból egyet még délután, egyet pedig elalvás előtt megittam. Este fél tizenegykor arra ébredtem, hogy csuromvíz vagyok. Annyira leizzadtam (pedig szerintem nem volt lázam), hogy a hálóinget le kellett cserélnem egy szárazra, mert a rajtam levőből csavarni tudtam volna a nedvességet. Az ágyamat csak azért nem cseréltem le, mert az összes többi a lakásban foglalt volt.

Kedden reggel nem is mentem futni, hanem szépen összepakoltam a futócuccomat (kinti és benti viselet), és úgy voltam vele, hogy majd délután eldöntöm, az aszfalton odakinn, vagy a teremben futópadon csinálom meg az aznapi edzésemet. Maradt a futópad.
Egyenesen odamentem, nehogy meggondoljam magamat.
Szerda reggel és csütörtökön is ott kezdtem a napot. Csütörtök volt a legsietősebb, mert 1 óra 35 perces edzés volt előírva, és tudtam, e miatt némi késés is lesz a melóból. Szerencsére volt némi plusz órám, amit lecsúsztathattam így.

Nos, a teremben való futás nem lesz továbbra sem a kedvencem. Úgy számolok, hogy szombaton már kinn koptatom az aszfaltot. Nem lesz mínusz az időjárás-jelentés szerint. Legalább a gyógyuló tüdőm kímélve lesz.

A betegség miatt nem is igen csináltam mást a héten a melón és a futáson kívül. Az már a javulásom jelének vettem, hogy csütörtök este volt lelkierőm porszívózni és felmosni.

A jobban létem jele az is, hogy annyira már nem riaszt a hidegben való mászkálás, futás. No, meglátjuk…