Olvasva a Harmoneten tal??lt cikket r??j??ttem vagy ink??bb kiss?? ??lesebb lett a v??l??si sz??nd??kom oka. Nagyon neh??z megfogalmazni. Bennem itt van a gondolat, tiszt??n ??s ??rthet??en. Csak a szavak olyb??li egym??shoz illeszt??se megy d??c??g??sen, hogy azok ezt visszaadhass??k pontosan. Anno, t??bb mint egy ??ve, szinte csak azt ??reztem, hogy nekem ?�gy nem j??. Ez ?�gy nem felel meg. Ki??ttalannak ??reztem a saj??t h??zass??gom. Egy nemr??g ?�rt lev??lben zs??kutc??nak neveztem. Nem ??reztem boldogtalannak magam (se boldognak). Egyhelybe ntoporg??s volt az eg??sz. S mikor a v??l??s mellett d??nt??ttem, akkor sem az volt bennem: ??, akkor majd boldogabb leszek!
Persze, mondtam ilyet, de akkor is ink??bb valami al??t??maszt??st kerestem a d??nt??semnek a k??lvil??g fel??. Igaz, ahogyan teltek a h??napok, s m??r t??nyleg sz??thullott a h??zass??gunk,
akkor m??r v??gytam arra, hogy min??l hamarabb v??ge legyen, ??s k??l??nk??lt??zve boldogabb legyek. Val??j??ban els??sorban nem boldogabb “??letet” szerettem volna, hanem olyat, amiben teljes lehetek. ??s szabad. Minden ??rtelemben.