Az országban forrongás van, az életemben pedig változás.

Együtt vagyok lélekben az utcán tiltakozókkal. Nem vagyok vak, nem vagyok süket, és nem vagyok birka.

És ezt mondhatom a saját életet tekintve. Annyit módosítva, hogy bár eleinte vak vagyok, süket, és szeretném, ha működne az, amit működő képesnek látok, hiszek, de egy idő után eljön az a pillanat, amikor rájövök, ideje továbblépni.

Ha idáig eljutok, akkor már lezártnak tekintem az egészet, és a jövővel foglalkozom.

Hát, ja.