Mikor sikerült magamra rángatnom a téli futóruházatomat egy gyors szobai bemelegítés után, már csak az maradt hátra az indulás előtt, hogy beállítsam a Spotify-on, mit is hallgassak a következő 1 óra 22 perc alatt. Az ajánlatok között egy karácsonyi dalválogatás feszített legelöl, így arra nyomtam rá. Gondoltam, ha nagyon unom az ünnepi hangulatot útközben, majd választom a saját listáim közül valamelyiket.
Aztán mentek egymás után a karácsonyi számok, és egész jól elvoltam velük. Talán az is segített, hogy néhol a városban hó is akadt értékelhető mennyiségben. Azért sikerült egy mély pontot elérni. Megszólalt ugyanis a Jackson 5 I saw Mommy kissing Santa Claus c. rettenetese. Nagy türelemmel vártam, hogy véget érjen. Nagyon nagy türelemmel. Szerencsére a többi értelmesebb dalnak sikerült feledtetni a pár perces kínt.
A felpörgés pont a levezető futás közben jött, mikor egy régről ismert rekedtes hang kezdett el énekelni. Azta! Rögtön tudtam, hogy ez az ír The Pogues, bár a szám egyáltalán nem volt ismerős. Úgyhogy a napom hangulata már el is volt intézve (it made my day).