Gyorsan eltelt a hét munkanapjai.

Hétfőn szabin voltam, és ügyeket intéztem, de persze egy kis lazítás is belefért. Kedden már újra a munkahelyi íróasztalomnál ültem, és ügyeket intéztem, majd munka után hazaballagtam, bevásároltam, főztem, és feküdtem be az ágyamba. Még megnéztem az előző este elkezdett film végét és alvás.
Szerdán ugyan a cégnél voltam, de nem a saját területemen, hanem cserediákként ismerkedtem két másik terület munkájával. Míg az egyiket egyáltalán nem találtam érdekesnek, a másik annak egyszerűségével és pörgésével annál tetszetősebb volt. Mivel ez utóbbi munka során közvetlen kapcsolatban van a dolgozó az emberekkel, és emellett szimpla adminisztratív munka, a monotonitása mellett az emberi tényezők miatt érdekes és változatos is lehet. Nem tudom, mennyi ideig tudnám csinálni, de akkor egy pár órán át szórakoztató volt számomra (megfigyelőként). Ja, és nem kell egyfolytában ücsörögni. Ez már megint egy jó pont. Egy szóval, ha a jelenlegi munkát otthagynám, és mégis alkalmazott szeretnék lenni, akkor odamennék dolgozni, és még jól is jönne, hogy van nyelvtudásom, és némi emberismerettel is rendelkezem. Ja, és még javamra is válna, hogy még türelmesebb, elfogadóbb legyek más emberekkel.

Csütörtökön betrappoltam a munkahelyemre egy lájtos (tényleg az volt!) reggeli alacsony intenzitású torna után, majd fél ötkor úgy álltam fel a székemből, hogy “Anyád!* Ennyi elég volt mára”, és kigyalogoltam magamból a napi munkastresszt. Még betértem a sarki boltba, hazacipekedtem, majd úgy döntöttem, a nyújtáson kívül nem csinálok semmit.

Péntek reggel futás. Sajnos, most a bal vádlim vacakol, így erősen azon vagyok, hogy most azt kúráljam ki (hengerezés, nyújtás, masszírozás sk, és gondolkodom, mi a búbánat nyomja a lelkemet**). Mindenesetre leginkább arra igyekszem gondolni, hogy mennyire szeretek mozogni, futni, és elképzelem azt, ahogyan fájdalommentesen futkorászom.
A munkahelyre autóval mentem, mert ma szerviz napja volt a járműnek. Fel is vittem a sarokra, hogy cseréljék ki az olajat, a szűrőt és a légszűrőt, majd jól vizsgáztassák le nekem. Megcsinálták.
Szerencsére a péntekem laza volt a munkahelyen, még a sudoku is előkerült. Hazafelé még bevásároltam, hogy aztán itthon egy kis pihi után nekiveselkedjek az almás pite készítésnek. Hétkor már hengereztem is a lábaimat. Nagyon másra már nem volt kedvem, mert legszívesebben már fél nyolckor aludtam volna, de kihúztam még egy órát.
Azt nem mondom, hogy reggelig édesdeden aludtam, de azért hajazott rá.

A szombatot egy 6 órai ébredéssel kezdtem. Ugyan volt tervben némi takarítás, de mivel úgy éreztem magamat még két óra múlva is, mint akin egy úthenger átment, estére hagyományozom egy részét, amíg a húsleves fog főni.

Még egy félóra, és megyünk ki a szüleim kertesházához autókereket cserélni, illetve szalonnát sütni. Előtte még kiteregetek, összeszedjük magunkat, és a boltba bevásárolunk a mai és a holnapi ebédhez.

* Ez a szó, és hasonló szitokszó aznap egynél többször hagyta el a számat.

** Ha elmennék a kinez kollégához, mit mondanék neki, mivel nem tudok dűlőre jutni. Egyelőre még csak tapogatózom.