Pár napja hitetetlenül jól alszom. Mélyen és álmokkal megtűzdelve, de ez utóbbiak nem zavarnak. Még múlt szombat éjjel is el tudtam ezt mondani, mikor a páromnál töltöttem az éjszakát. Talán ehhez az is kellett, hogy ő is nyugodtan aludt, így nem rengett meg a matrac alattam, mikor fordult.

Egyszóval, még 7 óra alvás után is kipihentnek érzem magamat, pedig ahogy a múlt heti 4 nap is mutatja, képes lennék minden éjjel min. 8-9 órát aludni.

Ami pedig az álmokat illeti, a ma hajnalira úgy, ahogy emlékszem. Egy fura fiúcska szerepelt benne, aki tulajdonképpen egy szellem vagy egy lélek volt, ergo csak éteri alakban (testnek tűnő) alakkal rendelkezett, ott és akkor tűnt fel, amikor neki tetszett. Valamiért nagyon ragaszkodott hozzám, talán a barátjának vagy a pótmamájának tekintett. A történet java már az ébredés feledő homályába veszett, és annyit tudok felidézni, hogy a fiúcskának el kellett magyaráznom tapintatosan, hogy nem tűnhet akármikor és -hol fel, mert van saját életem, és néha azt is szeretném élni. Például kettesben lenni az álombeli párommal (hogy konkrétan ott ki volt, arra már nem emlékszem).
És itt felébredtem.