Mára pihenő napot kaptam az edzőtől, s magamtól is.

Ha már tegnap kifutottam magamat. Egy közel 12 km-t vállaltam be egy jótékonysági futóversenyen. Gondoltam, megnézem, mit tudok kihozni magamból egy rövidebb távon. Nos, ha aszfaltos lett volna a verseny, talán úgy is lehetett volna, de nem. Mezei futóverseny volt, ahol a talaj ugyan néhol ki volt taposva járművek által, de felerészben csak a szemnek volt sima, a lábak már érezték, hogy van munka bőven a koordinációt illetően. Úgyhogy magas pulzussal jó lassú voltam.
Ahhoz képest, amit elképzeltem, hogy fogok menni.

Na, mindegy. Lényeg, hogy jó helyre megy a nevezési díj, én pedig kiloholtam magamat.

Így ma hajlandó voltam lazítani egy alaposabb nyújtás erejéig. Elővettem a szokásos jógás videót, ami az alsó testrészt nyújtja, leginkább a hátsó izomláncolatot, majd ráakadtam ugyanattól a csapattól egy váll-hát izolációs, nyújtós gyakorlatsorra. No, ez utóbbi jól kifogott rajtam, mert már egy-két egyszerű(nek tűnő) feladattól hangtalanul vinnyogtam, és most, pár óra elteltével érzem a hátamat a lapockák környékén. Ebből számomra az következik, hogy érdemes csinálnom, rám fér.
Lehet, nem súlyzókat kellene emelgetnem, hanem csak jógáznom?
Amivel nem lenne gond, de szeretem az erősítő, funkcionális edzéseimet is. Majd lesz valami e téren is.