Maraton helyett félmaraton. Most ezt tökéletesen elég volt.

A nyár közepétől húzódó sérülésem hazavágta a lábam gyorsulási képességét. Egy időre mindenképpen. Csak az elmúlt 5-6 hétben kezdtem érezni, hogy az irány az előre és nem a hátrafelé. Már ott tartok, hogy közel egyformán tudok mindkét lábamon ugrálni (nem egyszerre), az az már működik annyira a jobb lábam, mint a bal, annak segítsége nélkül.

Lehet, fizikailag bírtam volna a maratont, de lelkileg nem voltam kész rá. Egyszerűen nem hittem el, hogy meg tudom csinálni azt, amit még a sérülés előtt terveztem. Így elengedtem, és inkább megcsináltam azt, amit eddig még nem: egy két órán belüli, stabil félmaratont.

Futottam már több 21,1 km-t, de ez volt eddig a legjobb. Bár magas pulzuson és 5:31 és 5:32 perc/km-rel robogtam (nekem ez a sebesség ilyen távon az) az első 10 km-en, azt éreztem, egy cseppnyi fáradtság sincs bennem. A táv második felében tudtam tartani ezt a sebességet egyenletesen növekvő pulzus mellett. Sőt az utolsó köröm volt a leggyorsabb. És még ott is óvatoskodtam, nem mertem csúcsra járatni magamat az esetleges idő előtti besavasodás miatt. Ha nem is volt bennem euforikus érzés a táv alatt, és leginkább csak az járt a fejemben*, hogy a célomat elérjem, mégis élveztem ezt a futást. A koronát az egészre az tette, hogy a beletett munka célt ért: 1 óra 54 perc alatt megcsináltam a négy kört.

Elégedett vagyok. Nem tudom, mennyit fogok fejlődni a következő hónapokban, de mindent megteszek, hogy március végén nyugodtam álljak a rajtnál, és vigyorgó fejjel nézzem majd a 42,2 km után az órámon: 3 óra x perc alatt sikerült futnom egy maratont. Magabiztosan.

* eleinte még azon őrlődtem, hogy nem voltam “jófej”, “jószívű” az egyik futótársnőmmel, mert a rajtban nem adtam a 2,5 dl Carbo100-BCAA-víz kombómból neki egy kortyot (szerintem azt hitte, hogy víz van nálam). Az önzőségemet azzal magyaráztam, hogy nekem az egész távra van, nem csak az első frissítő pontig. És nem részleteztem, hogy nem szimpla víz van benne. A párom utólag megnyugtatott, hogy jól tettem, mert egyébként sem ajánlják a szakemberek, hogy a sportolók verseny közben egymás kulacsából, frissítőjéből igyanak. Elcseszheti bármilyen baci az adott vagy egy következő versenyét akár mindkét versenyzőnek is.