Talán egy kicsi hiúság is van benne, talán az is, hogy lelkem mélyén tiltakozom az idő (visszafordíthatatlan és végleges) múlása* ellen, de még mindig jólesik, ha fiatalabbnak néznek a tényleges koromnál.

Az, hogy én magamat nem érzem 46 évesnek, az egy dolog, de hogy a külvilág inkább 36-38-nak néz, az megnyugtatja kicsiny egomat.

Egy tegnapi “bókra” viccesen megjegyeztem, legalább azt hiszik, hogy a páromnak fiatal csaja van.

* ezen mostanában el-elmolyolok (szándékosan nem írom a “sok” szót), ami számomra azt jelenti, hogy fel kell még dolgoznom.