A lábam érezhetően javul. Ma reggel már megint gyorsabban futottam adott pulzuson, mint egy-két hete.

Szakítottam ma arra is időt, hogy tape-et tegyek a lábamra. Különös, hogy most érzem is a hatását: olyan nyugtató és biztonságot adó érzés. Hm.

Az is ma történt, hogy egy újabb kihívás mellett köteleztem el magamat.

Ültem a laptop előtt már egy óra előtt 5 perccel betöltött nevezési oldallal, de még meg nem nyitott lehetőséggel. Vártam, hogy 13:13 legyen. Ahogy 12-ről 13-ra váltott az óra, elkezdtem frissítgetni az oldalt, de 10-12 percig semmi. Már kezdtem kétségbe esni. Amíg egy újabb betöltésre vártam, kezembe vettem a mobilomat, és az instagramot nézegettem. Rutinból a laptop képernyőjére néztem, és … ott a várva várt oldal a nevezési lehetőséggel.
Láttam, hogy már a kategóriánkba 12 csapatnak él a nevezése, megnyugodva kattintottam a gombra, majd vártam… Megint nem tudott betölteni a következő oldal. Újabb frissítés. Tekerés. És…. ott a következő oldal. Rákattintottam, amire rá kellett, majd … megint “elveszett a fonal”. Reménykedve frissítettem a böngészőben. Már feladtam volna a reményt, mikor betöltött a tényleges nevezési lap. Huh!
Megadtam a csapatnevünket, azt, hogy milyen lesz a lány-fiú arány, majd a pólóméreteket, és igyekeztem figyelmesen, de gyorsan végig menni a lépéseken.
Az oldal alján ott volt a “Nevezés” és a “Törlés” gomb. Hát, szurkoltam magamnak, hogy a helyes választ adjam.

Úgy tűnik, jövő májusban egy újabb kört teszek egy kisebb csapat tagjaként a Balaton körül – futva.
És babonából legközelebb csak jövő áprilisban vagy májusban leszek hajlandó erről írni. Mert akkor biztos bármi, ha már megtörtént.

Ja, és ma dolgoztam délelőtt.