Megint fura álmom volt. Gondolom több is az éj folyamán, de én csak arra emlékszem, ami az ébredésem előtt volt. Persze csak nagyjából: az egyik főszereplőre és néhány mozzanatra a történetből.

Mivel nem igazán hiszek a jósló álmokban, inkább arra igyekszem rájönni az álom segítségével, hogyan élem meg én a történéseket. Írhattam volna azt is, hogy “valóságot”, de az csak egy szubjektív változat lenne: az, ahogyan én reagálom le érzelmekkel a velem történteket.

Ma hajnalban vagy reggel leszűrve az álmodott mesét, az jutott eszembe, hogy olyan, mint a hal, hogy folyton kisiklik a kezeimből. Így élném meg? Valószínű. De nem is bánom. Úgy jó minden, ahogy van.

Mert most van nekem egy virágom, aki ugyan átültethető, de nem megy sehova.