Nem szeretem a lifteket. Ha tehetem, mindig a lépcsőt választom. Még akkor is, ha a 23-ikra kell feljutni.

Így mikor a párom teljes menetfelszerelésben, maszkkal az arcán elindult sprintelve, hogy megmásszon 23 db szintet a lehető leggyorsabban, azt választottam, hogy mögötte szaladok, hogy én is fenn legyek a célba érésénél.

Nyilván ennek megfelelően nem lehettem pont ott, mikor felér, de szerintem ő sem bánta, hogy nem engem látott meg először érte izgulva, hanem inkább a haverját, aki tudta, hogyan kell leszedni róla pikk-pakk a maszkot, sisakot és a hátáról palackot.

Legalább elmondhatta, hogy futok utána. Vagy ő előlem?

Szóval, beállt a rajtba a lépcsőház alsó szintjének első lépcsőfokánál, majd a jelzésre elindult. Kb. az első emeletig tudtam vele tartani a tempót. Igaz, nem is nagyon erőltettem magamat, mert féltem, hogy beállnak a combizmaim, és akkor hogyan fogok tudni másnap futni. (Mert az edzéseimen futnom kell, s nem kocognom.) De amennyire lehetett, igyekeztem, hogy csak egy vagy másfél szinttel elmaradjak el tőle. Természetesen egy idő után már neki sem ment az az iram, amit az első 10 emeleten tudott tartani.

Felérve a 10-ikre elgondolkodtam azon, hogy menni fog-e a következő 13 emelet, aztán inkább arra koncentráltam, hogy annyira ne maradjak le a párom mögött, illetve, ha esetleg beérne a következő versenyző, ne legyek neki útjába. Aztán már csak azt láttam, hogy 14, és 18, majd csak azt hallgattam, hogy a párom a maszkon keresztül felettem valahol hogyan veszi a levegőt. Egy kicsi féltés is volt bennem, mert hiszen nem mai kakas már ő sem, és bár általában edzettnek mondható (elég edzettnek), de erre a versenyre nem készült.

Aztán azt hallottam, hogy a célban levő szervezők biztatják, majd az ő hangját is tisztán kivettem. Mivel már nem is figyeltem, melyik emeleten járok, meglepődtem, hogy egy pár másodperc múlva én is felértem.

Ugyan lihegtem egy kicsit, de az semmi sem volt ahhoz, amit a versenyzők kiadtak magukból. Ha valaki a földön feküdt vörös, szuszogó fejjel, az nem megjátszás volt, hanem tényleg odatette magát, ahogyan csak tudta.

Szívesen kipróbálnám magam ebben a versenyben, de egyelőre még nehezen képzelem el, hogy maszk legyen végig az arcomon. (Azt a min. 30 kg súlyt csak megszoknám a felkészülés során.)

A párom szépen szerepelt. Korosztályos első helyezett lett. És másnap nem is volt izomláza.