Tal??ltam a Harmoneten (most m??r v??gre hozz??jutok!) egy cikk-sorozatot, ami h??rom r??szb??l ??ll. Biegelbauer P??l ?�rta – csak a forr??s megnevez??se c??lj??b??l ??s a szerz??i jogok v??delm??ben p??ty??g??m ide a nev??t – a p??rv??laszt??sr??l, p??rkapcsolatokr??l sz??l?? cikkeket. Nekem nagyon tetszenek, az??rt is id??zek bel??l??k m??r m??sodszor.

Ez a r??sz egy blog olvas??sa k??zben jutott eszembe, ??s azt hiszem, sokunknak legf??bb gondjai ebb??l fakadnak. …

“??nk??p: Az, amilyennek v??lem magam. Az ezot??ria ezt a v??lt ??nmagamat nevezi eg??nak. ??let??nk alapprobl??m??ja, hogy ezzel az ??nk??ppel, eg??val azonos?�tjuk magunkat. Azt hissz??k, hogy az ??nk??p ??n vagyok, azaz, amit “tudok” magamr??l, az vagyok.

Ha belegondolunk abba, hogy is j??n l??tre ez az ??nk??p, vil??gosan l??tni fogjuk, hogy semmi k??z??nk hozz??. Ugyanis a Vil??gba l??p??s??nk pillanata ??ta mindenki, aki csak tudom??st szerez l??tez??s??nkr??l, valamilyen v??lem??nyt alkot r??lunk, visszat??kr??z minket. ??s mi ezekb??l a v??lem??nyt??kr??kb??l, mint mozaikkock??kb??l ??ll?�tjuk ??ssze ??nk??p??nket. Sokszor zavarban is vagyunk, mert gyakran egym??snak ellentmond?? v??lem??nyekkel tal??lkozunk. Ez??rt is oly gyakori az ??nmagunknak feltett k??rd??s: Milyen is vagyok ??n voltak??ppen?

“Az ??nk??p??nk alapvet??en m??sokt??l f??gg??. Er??s??dik, ha dics??rnek, ??s gyeng??l, ha elmarasztalnak. A siker hizlalja, a kudarc pr??b??ra teszi. Egy s??lyos csal??d??s az “??nmagunkr??l alkotott” v??lem??nyben ak??r ??ssze is omlaszthatja ??nk??p??nket, ??s mi ott ??llunk eg??nk t??rt cserepei k??z??tt ??s reszketeg k??zzel pr??b??ljuk azt ism??t ??sszerakni.

Van egy t??rv??ny, amit kevesen ismernek, ??s ez alapvet??en hely??re teszi ??nk??p??nk val??s??g??nak tarthatatlans??g??t. ?�gy hangzik: Ak??rki v??lem??nyt alkot b??rkir??l, vagy b??rmir??l, ez a v??lem??ny ??r??la sz??l, ??t jellemzi, ??s nem azt, akir??l, vagy amir??l v??lem??nyt mond. Teh??t az ??nk??pem nem r??lam, hanem azokr??l sz??l, akik v??lem??nyeztek.

Mit tehetek az ??nk??pemmel? Fogadjam el, hogy van. Hozz??m tartozik. Tudjam, hogy nem ez, ??s nem ilyen vagyok, hogy nem r??lam sz??l. Ne azonos?�tsam vele magamat. Ett??l kezdve m??r nem m??sok fogj??k ir??ny?�tani az ??letemet (mivel nem az hat??rozza meg a d??nt??seimet, hogy milyen v??lem??nyt alkot r??la a k??rnyezetem), hanem ??n. “