Néha jó, ha felhergelem magamat hülyeségen. Most nem dühös voltam, hanem inkább a kétely és félelem adott egy lökést, hogy azt mondjam magamnak, nincs több halogatás, kiderítem, mi a helyzet. Mert felesleges őrölnöm magamat olyasmin, ami tán nincs is.

A határozott lépést megtettem, és a jutalmam nem maradt el. Két képecske, és tudtam, minden rendben. Már csak a szavakra vártam. Nyugodtan.

És most jön a “folyt. köv.”