Dolgok történnek az életemben. Valami vagy valaki sokáig marad része, de aztán kikerülnek belőle. Van, hogy már alig kötődöm, van, hogy még ragaszkodnék hozzájuk – érzelmileg.

Néha elgondolkodom azon, hogy vajon ezen életem milyen tekintetben szól az állandóságról. Van-e helye benne? Vagy fogadjam el, hogy “minden változik”, és sokszor kell még búcsút mondanom bárminek is, bárkinek is.

Vagy pont arról van szó, hogy én változzak azért, hogy valami vagy valaki állandó maradjon az életemben?