A Harmonetre t??vedtem. Tal??ltam egy ??rdekes cikket. Id??zet bel??le:

“Mert akiben valaha is csal??dtam, azt az embert sohasem szerettem. S??t nem is voltam k?�v??ncsi ??r??. Elv??r??saim ??lomk??pe ??rdekelt, nem ??. ??s mihelyt megpillantottam ?�t, megv??ltam t??le. ??n csak azt az embert szeretem, akinek nem szabok semmif??le felt??telt, aki fel?? semmilyen elv??r??st nem fogalmazok meg. Akit nem akarok megv??ltoztatni. ??n csak azt az embert szeretem, akit elfogadok annak, aki, ??s olyannak, amilyen. En??lk??l nincs szeretet, csak ??nbecsap??s van, ??s a m??sik kirekeszt??se. A sz?�vemet ??rz?? v??delmi fal nem engedi, lehetetlenn?? teszi, hogy odaadott legyek, hogy val??ban szeressek. V??dett vagyok �?? ??s iszony??an mag??nyos. M??g nem tudom, hogy aki szeret, az v??dtelen, gyenge ??s kiszolg??ltatott. M??g nem tudom, hogy a szeretet ellent??te nem a gy??l??let, mert a gy??l??let a kedvel??s ellent??te. A szeretet ellent??te a f??lelem. F??lelem a v??dtelens??gt??l, a gyeng!
es??gt??l, a kiszolg??ltatotts??gt??l. M??g nem tudom, hogy a biztons??got, amire mindannyian v??gyunk, nem az er??, a m??sikon fel??lkerekedni t??rekv?? er??szak v??delme adja meg, hanem a szeretetben val?? kiszolg??ltatotts??g. Mert az er?? elv??sz ??s mindig akad er??sebb. De a v??llalt gy??nges??ggel szemben az er?? tehetetlen. Csak az igaz??n er??s engedheti meg azt, hogy merjen gy??nge lenni. ??s aki gy??nge, az igyekszik er??snek mutatni mag??t.”