Ma rájöttem, hogy ha fejlődni akarok az emelkedők megmászásában, a gyermekeimmel kell mennem túrázni.

Újfent egy kemény emelkedőn csapattunk felfelé: ők elöl diktálták az iramot, én mögöttük lihegtem. Igaz, a lábaimban benne volt még a tegnapi félmaratoni táv terepen 780 m szintemelkedéssel. Arra azért büszke voltam, hogy kevesebb pihenőre volt szükségem a továbbinduláshoz.

Visszafele pedig nem tudtam annak ellenállni, hogy túracipőben lefelefussak egy jó darabon a meredek lejtőn. A combjaim kevésbé örültek neki, de csöndre intettem őket.