Az elmúlt pár éjszaka nagyon jól alszok. Néha tudatában vagyok, hogy álmodok is, néha csak az a jó érzés van bennem ébredés után, hogy ez az alvás de jólesett.

Múlt éjjel mélyen is aludtam, és ébredés előtt még álmodtam is. Valamilyen havas környezetben voltunk, és külföldön. A kisebbik fiam arca, alakja rémlik fel még a sztoriból, de fura módon nem anya-fia kapcsolatban, hanem a testvére voltam.

Az ébresztő hangja kipattantott az ágyból. Még vissza kellett egy fél percre ülnöm az ágy szélére, amíg tényleg felébredtem annyira, hogy ki tudjak ballagni a konyhába.

Ma reggelre főleg törzs- és karizom edzést terveztem, némi burpee kombinációkkal kiegészítve. Pont jó volt, pont elég volt, és pont annyira fáradtam el, amennyire ma akartam.

A héten már kétszer futottam, lassan is és tempósabban is. Holnapra egy kis terepfutás van betervezve. Már várom.
Vasárnapra kerekezést tervezek. Remélem, az ég is úgy akarja, ahogyan én.

Volt a héten oldás, ragasztottam lábat kinezio tapasszal (égből pottyantak a lehetőségek).

Haladtam a könyvvel, amit a múlt héten kezdtem el. Tudor Margit után jöhet Stuart Mária – Tudod Erzsébet korszaka a protestánsok és a katolikusok harcával a föld alatt és nyíltan.
Hm. Nincsenek véletlenek. Valahogy egyből párhozamot vont az elmém a jelennel.
A liberális, haladóan szemlélődő énem nehezen tud bizonyos dolgokat elfogadni, felfogni és megérteni. Ehhez a merev, szemellenzős énem kellene, de az meg gyenge, fos, hogy kiálljon magáért. Szerencse?

Lehet, tartani kellene egy bőröndöt becsomagolva (futó cucc persze része lenne), egy külföldön (más néven) vezetett bankszámla, hogy bármikor lehetőségem legyen dobbantani. Ijesztő gondolat, de az még ijesztőbb, hogy felmerült bennem.