Tegnapi első:

Ülünk a tóparton, a nappal igyekszem szembefordulni és napoztatni az arcomat.
A pihenő pad másik oldalán ül. Beszélgetünk, majd egyszer csak megjegyzi:
– Tudtam, hogy nem vagy csúnya, de most nagyon szép vagy.

Második:

Vacsorára tejberizst főztem neki, mert szereti, mert jóízűen megeszi, ha főzök. Megszoktam mutatni, mennyi rizsből készítem, mert szerinte elég egy adag is.
Kész lett, majd nem oly sokára csak a hűlt helye volt, vagyis csak a beáztatott fazék és a használt tányér.
– Hát, ha dupla ennyit csináltál volna, akkor annyit ettem volna meg. Finom volt, mint mindig – hangzott el a dicséret. Majd hozzátette:
– Két dolgot nagyon tudsz…
És itt sorolta a kettőt, plusz egyet.
– Vagyis hármat – mondom erre.
– De még azt is nagyon jól tudod – folytatta a felsorolást.
– Tehát négy dolgot – javítom ki.

S itt már megállt, mert hát jóból is megárt a sok.