A szombati versenyből nem lett semmi, mert elhalasztották. Lehetőségem lett volna tegnap, hogy egy másik hegyre fussak fel helyette, de nem sok kedvet éreztem, hogy verseny keretei között loholjak. Inkább hagytam, hogy mások élvezzék ezt az élményt, én inkább teljesítettem a Polar program edzésterve szerinti lassú futásomat alacsony pulzussal.

Mondjuk, ez a lassú futás inkább hosszú futás lenne 2-es zónás pulzussal, de ugye ez nekem lassú futás is. Kocogás, ha úgy tetszik. Mivel Egerben csámborogtam, igyekeztem egy-két dombocskát is megfutni, azaz ilyenkor teszek a sebességre, lényeg, hogy a pulzusom ne menjen fel az adott határ felé tartósan. Ha ehhez egy helyben kell a lábaimat emelgetnem futás gyanánt, akkor megteszem azt is. Legyen meg a terhelés és az időtartam, ennyi.

Amúgy a hétvége szuper volt. Én legalábbis nagyon jól éreztem magamat. Pénteken délután még gyorsan kitakarítottam, majd lazultam. Szombaton a délelőttöm szabad volt, így egy laza (csak egy kicsit nyomtam meg az utolsó 10-15 percet) görgőzés után csak a szennyestartó kiürítésére fókuszáltam, azaz mosattam, teregettem, mosattam, teregettem, stb. Majd megfőztem az ebédemet, olvastam, ettem, és meg is érkezett a párom a szerszámjaival.

Úgyhogy meg is szerelte az egyik ajtó zárját. Megkérdezte, mivel fizetek, és megállapodtunk a természetbeni fizetésben. Jó döntés volt…

A délután henyéléssel töltöttük, csak este felé ballagtunk le a boltba, hogy egy kicsit sétáljunk.

Az éjszaka rövidebb volt egy órával, de ahhoz képest kialudtam magamat. Kényelmesen elkészültünk, majd indultunk a versenyre. Úgy készültem, hogy vagy versenyzek, vagy nem. Ha nem, akkor csak elfutkározok a városban. Hát, így is lett. Nem éreztem magamban a versenyszellemet, és az idő is elég szomorkás volt. De így is kellemes és jóleső lett a kocogásom. Nem fájt a lábam, csak utólag éreztem egy kis feszülést a sarkamban. Ma már abból sincs semmi.

Még megkajáltunk az egyik kis gyorsétkezdében (nem multi), majd indultunk is haza. Itthon még elcsíptük a Gent-Wevelgem kerékpárverseny utolsó 60 km-ét, és láttam a kedvenc kerékpárosom hihetetlenül pofátlan győzelmét. Megküzdött érte, de ahogy csinálta, azt teljesen rá vall.

Reggel szokásosan korán keltem, és ő is velem, mert ment melóba.

Szar volt felkelni (egy órával hamarabb a szokottnál). Hülye óraátállítás. Így lemondtam a funkcionális edzésről, s helyette tekertem egy keményebbet. Ja, meg megcsináltam a burpee-ket. Mivel két nap adagjával el voltam maradva, muszáj volt bepótolnom a 2 x 32 db-ot. Lett belőle 100. (Tudok számolni, csak a 3 x 32 db-hoz hozzácsaptam még négyet, hogy kerek legyen a szám.)